1946. február 18-án született Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító.

Németh Angéla atléta, a magyar atlétikai válogatott tagja
(Budapest, 1968. augusztus 14. - MTI Fotó: Pálfai Gábor)

Budapesten látta meg a napvilágot. 1959-ben magasugrónak hívták a Vörös Meteorba, ahol a dobószámokhoz is közel került. Gerelyt csak később fogott a kezébe, de az első találkozás után néhány hónappal már versenyt nyert. Edzője, Koltai Jenő, a gerelyhajítás magyar professzora győzte meg arról, hogy a dobásra kell összpontosítania. A nőies hátrahajlós technikáról kellett váltania a férfiak által alkalmazott elfordulósra. 1965-től a TFSE, majd 1968-tól a BEAC atlétája volt.

Háromszoros magyar bajnok (1968, 1969, 1971), kétszeres bajnok csapatban (1965, 1967). Pályafutása során háromszor javította meg a női gerelyhajítás magyar csúcsát, ő volt az első 60 méteren felüli eredményt elérő magyar gerelyhajító nő. 1969-ben dobott magyar csúcsát csak 1974-ben tudták megdönteni.

Gerelyhajítóként 1965-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban. Az 1968. évi mexikóvárosi olimpián 60,36 méteres egyéni csúccsal aranyérmet szerzett. Az 1969-es Európa-bajnokságon sem talált legyőzőre, ő szerezte meg a magyar női atlétika második, a világháború utáni első Eb-címét. Indult az 1971. évi Európa-bajnokságon, negyedik lett. 1972-ben a müncheni olimpián a sportolók nevében ő mondta az olimpiai eskü szövegét, de az NSZK-ban csak a 13. helyen végzett. Az olimpia után sérülése miatt felhagyott a gerelyhajítással.


Az atlétika mellett kosárlabdázott is. 1961-től a Budai Pedagógus, 1965-től a TFSE, 1968-től a BEAC, majd 1972-től a budapesti Vasas Izzó játékosa volt. Ifjúsági válogatott kosárlabdázó is volt, 176 centis magassága ellenére centert játszott. A gerelyhajítás után a kosárlabdát még évekig folytatta, továbbra is első osztályú szinten. Mindig a kosárlabda volt számára a kedvesebb. Férje Ránky Mátyás, kiváló kosárlabda-szakember, szövetségi kapitány is volt.

1968-ban tanári oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, majd testnevelő tanárként az ELTE-n, 1981-től az Állatorvosi Egyetemen dolgozott, 1990-től az intézmény testnevelési tanszékének vezetője lett. 2006-ban vonult nyugdíjba.

1989-ben lett a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja, 1999-től a MOB női bizottságának elnöke. 1990-től a Nemzeti Testnevelési és Sporttanács, 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok klubjának elnökségi tagja volt. 1968-ban és 1969-ben az év legjobb női sportolójává és az év atlétájává választották. 2002-ben a MOB női bizottságának ajánlása alapján a Nők sportjáért Életműdíjat, 2012-ben Budapest díszpolgára címet kapott. 2014. augusztus 5-én hunyt el.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)