85 éve, 1930. augusztus 5-én született Neil Alden Armstrong amerikai mérnök, űrhajós, aki 1969-ben elsőként szállt le a Hold felszínére.

Az Ohio állambeli Wapakonetában skót és német származású szülők harmadik gyermekeként jött világra. Édesapja sokat utazott, gyakran szállt repülőgépre, és amúgy is a repülés szerelmese volt. Fiát már kétéves korában elvitte egy clevelandi repülőversenyre. Neil hatéves volt, amikor először lépett repülőgép fedélzetére, és tizenöt, amikor jogosítványt szerzett kisrepülőgépek vezetésére, pedig még gépkocsi-vezetői jogosítványa sem volt.

Neil Armstrong amerikai űrhajós,
az Apollo-11 űrhajó parancsnoka
(Miami, 1969. július - MTI / EPA / NASA)

1947-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait, 1950 januárjában azonban behívták katonának. A koreai háborúban a haditengerészet kötelékében szolgált pilótaként, 78 harci bevetése volt, és több kitüntetést is kapott. Leszerelése után repülő- és űrmérnöki diplomát szerzett a Purdue Egyetemen (West Lafayette, Indiana). Tanulmányai befejezése után berepülő pilótaként alkalmazta az amerikai űrkutatási hivatal elődje, majd 1958-tól a NASA (National Aeronautics and Space Administration). Tesztpilótaként több mint 200 repülőszerkezetet próbált ki.

1962-ben szigorú orvosi vizsgálatok után válogatták be az űrhajósjelöltek közé. A világűrben 1966-ban a Gemini-8 parancsnokaként járt először, küldetésük során úrrá lett az egyik hajtómű meghibásodásán. 1968-ban egy próbarepülés során katapultálnia kellett, de ezt a veszélyes kalandot is szerencsésen túlélte. Egy évvel később őt választották a Holdra szállást végrehajtó Apollo-11 űrhajó parancsnokának.

Az űrversenyben addig lemaradó Egyesült Államok (a szovjetek bocsátották fel 1957-ben az első mesterséges holdat és 1961-ben az első űrhajóst, Jurij Gagarint) helyzetének jelentős változását hozta, amikor J. F. Kennedy elnök 1961-ben 25 milliárd dolláros programot hirdetett azzal a céllal, hogy az első Holdra lépő ember amerikai legyen. Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin Eugene Aldrin és Michael Collins űrhajóssal. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó július 19-én állt Hold körüli pályára. Armstrong és Aldrin másnap a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkomppal kezdte meg a Holdra szállást.

Az első holdutazást végrehajtó Apollo-11 amerikai űrhajó legénysége:
Neil Armstrong parancsnok, Michael Collins, a parancsnoki modul pilótája
és Edwin E. (Buzz) Aldrin, a Sas holdkomp pilótája
(Egyesült Államok, 1969. május 1. - MTI / NASA)

Kis híján kudarcot vallottak: a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről látszott síknak, közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor leszállásra alkalmas helyet találtak, és büszkén jelenthették: A Sas leszállt. 1969. július 20-án, washingtoni idő szerint 22 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére. "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek" - hangzottak Armstrong szállóigévé vált szavai. Húsz perccel később Aldrin is csatlakozott hozzá. Harmadik társuk, Michael Collins eközben a Hold körül keringett. A két űrhajós kitűzte az amerikai zászlót, talajmintát vett, de jobbára csak futkároztak és ugrándoztak, élvezték a földinél hatszor kisebb gravitációt.

A holdkomp két és fél óra múlva szállt fel, az űrhajósok július 24-én landoltak a parancsnoki kabinnal a Csendes-óceánon. Az USS Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették. A karanténból csak augusztus 12-én "szabadultak". Amikor az újságírók megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával válaszolta: "Érdekes hely, ajánlom." A Holdra szállás hatalmas tudományos és propagandasiker volt az Egyesült Államok számára, a tv-közvetítést világszerte 528 millió ember látta.

Armstrong 1971-ben vonult nyugdíjba a NASA-tól, de 1979-ig még oktatott a Cincinnati Egyetemen. Részt vett az Apollo-13 végül szerencsésen végződött balesetének kivizsgálásában, 1986-ban Reagan elnök a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját kivizsgáló Rogers-bizottság alelnökévé nevezte ki. Több üzleti társaság - elsőként a Chrysler - alkalmazta szóvivőként. Nagy tisztelet övezte, 1972-ben Langholm városa - a skót Armstrong família székhelye - díszpolgárává választotta. Egy aszteroidát és a Hold egyik kráterét is róla nevezték el, egy ásvány nevét pedig az elsőként a Holdon járt három űrhajós vezetékneve kezdőbetűinek összevonásával alkották meg: armalcolit. Visszavonulása után szülővárosában élt, kerülte a nyilvánosságot. A neves űrhajós 2012. augusztus 25-én hunyt el.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)