75 éve, 1941. december 1-jén Budapesten született Veliczky István nyugdíjas mérnök, Kecskemét korábbi tanácselnök-helyettese. 1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, 1970-ben a  BME Gazdaságmérnöki Karán szerzett diplomát, később a Politikai Főiskola tanári szakát is elvégezte. 1965-től a BÁCSBER osztályvezetője, főmérnöke, 1970-től a Bács-Kiskun Megyei Tanács Tervosztály főmérnöke, 1973 és 1976, illetve 1985 és 1990 között a DUTÉP osztályvezetője volt. Közben 1977-től 1884-ig Kecskemét Városi Tanács általános elnökhelyettesi feladatait látta el. Mérnökként. illetve önkormányzati vezetőként 1965 és 1990 között részese volt Kecskemét legdinamikusabb fejlődési szakaszának. Szakmai munkájáért több elsimerést is kapott: Építőipar Kiváló Dolgozója (1971), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985).
(Forrás:  *Ki kicsoda Kecskeméten)


december 4.

150 éve, 1866. december 4-én Kecskeméten született Szeless László jogász, református főgondnok. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a jogi képesítés megszerzése után bírói pályára lépett, mint a kecskeméti törvényszék joggyakornoka kezdte közhivatali pályafutását. 1891. január 15-én az alsólendvai járásbírósághoz kinevezték jegyzővé. 1893. március 27-én ugyanezen minőségben a kecskeméti törvényszékhez helyezték át. Albíró a szegedi járásbíróságnál lett 1894. június 20-án, majd 2 évi munkálkodás után 1896. augusztus 2-án a szegedi királyi ítélőtáblához tanácsjegyzői szolgálatra rendelték be. 1900. február 21-én nevezték ki a szegedi törvényszékhez bírónak. A következő évben újra visszakerült szülővárosába mint törvényszéki bíró. A budapesti ítélőtábla bírája 1907. december 28-án lett, s hivatali munkásságát ismerte el Őfelsége, amikor 1913. május 28-án a közigazgatási bírósághoz ítélőbíróvá nevezte ki. Tizenkét éven át folytatott itteni tevékenység után 1925-ben vonult nyugalomba, ekkor megkapta a tanácselnöki címet. Kecskemét város törvényhatósági életének mindig szorgalmas, a közigazgatási életben szerepet vivő tagja - a kecskeméti református egyházmegye főgondnoka, a jogakadémia államvizsga-bizottságának tagja, a református tanítóképző igazgatótanácsának tagja, a Református Diákegyesület és a református énekkar elnöke - volt. Ezen érdemeiért választotta meg Kecskemét városa 1927 januárjában a felsőház póttagjává. 1931. március 28-án a hírös városban hunyt el. Kecskeméten, a református temetőben nyugszik.
(Források:  *Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932)

125 éve, 1891. december 4-én Kiskunfélegyházán hunyt el Horváth János római katolikus pap, egyházi író. Iparos szülők gyermekeként Szegeden született 1843. május 3-án. Előbb a reáliskolába járt, s bár tehetsége volt a festészethez is, és ezért a kormány állami költségen akarta a festői akadémián tovább képeztetni, ő mégis a papi pályát választotta. Tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte. Miután a váci püspöki megye kötelékébe felvették, egy évet mint növendék Nagyszombatban töltött. Püspöki engedéllyel a VIII. osztályt Szegeden végezte 1864-ben, majd a váci papnevelőben négy évig tanult. 1868. augusztus 24-én áldozópappá szentelték föl. Nyilvános papi működését Magyarnándorban kezdte meg, onnan később Nagykőrösre került. Kecskeméten a reáliskolában és a református kollégiumban a katolikus fiúk hitoktatója volt, majd Csongrádon mint káplán és az állami tanítóképzőnél mint hitoktató működött. 1878-ban nevelő volt. 1881. november 23-án Kiskunfélegyházára a Kalmár-kápolnához nevezték ki lelkésszé, egyszersmind népiskolai hitelemző feladatokat is ellátott. Cikkei a Religióban (1873. Városunk történetéből három év, 1875. Kecskemét és Nagy-Kőrös hitélete a multban és jelenben), egyházi szónoklatai a Borromaeus-ban jelentek meg. Az esztergomi Isten Igéje című folyóirat, illetve a Jó Pásztor című havilap munkatársa volt. A pápai csalatkozhatlanságról írt művét 1872-ben Kecskeméten adták ki.
(Források:  *Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

100 éve, 1916. december 19-én született Vasvári István költő, író. Gyermekéveit Dunapentelén töltötte, középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott és Kecskeméten végezte. 1939-ig tisztviselő, segédmunkás, iparostanonc-otthonokban felügyelő, majd 1941-től munkaszolgálatos volt. 1944-ben sikerült megszöknie és 1947-ig Romániában maradt, ott vett részt a politikai és az irodalmi életben. Hazatérése után a Nemzeti Segély, majd a Vöröskereszt sajtóosztályán dolgozott mint osztályvezető, a későbbiek során szerkesztő volt az Ifjúsági Könyvkiadónál és a Néphadsereg című lapnál. 1960-tól 1972-ig, haláláig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott.

Tizenkilenc éves korában Ifjúkori lángok címmel Kecskeméten jelent meg első verseskötete, élet- és költői pályáját azonban beárnyékolták a háború és a fasizmus okozta szenvedések. Ezek kitörülhetetlen nyomot hagytak lelkivilágában és visszatükröződtek költészetében is. Az évek során számos verseskötete és karcolata látott napvilágot. Változást és fejlődést alig mutató köteteiben szabályos rendszerességgel, egyazon szinten verselte meg élményeit: apja tragédiáját, a helytállást és elkötelezettséget, a szerelmet és barátságot s az utazásokat. Ritkán élt képekkel, inkább az emelkedett, poétikus szófűzést kedvelte. Költészetét több külföldi irodalmi díj, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a munkások közt kifejtett kultúrmunkáért kapott 1967-es Szocialista Kultúráért Vándordíj és az 1971-es SZOT-díj ismerte el. Tagja volt az írószövetségnek és az Irodalmi Alapnak.
(Források:  *A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973  *A magyar irodalom története  *Magyar Életrajzi Lexikon)

1987-től nyugdíjazásáig, 2003-ig a Bolyai János Gimnáziumban dolgozott, előbb megbízott, majd kinevezett igazgatóként irányította az iskola munkáját. A Bolyai indulására egy korábbi interjúban így emlékezett vissza: „Újszerű feladat volt végigkísérni, sőt részese lenni az építkezésnek, a tantermek kialakításának, az első tantestület felállásának. Igazából neve sem volt az iskolának, mert akkor a 16 tantermes széchenyivárosi iskolaként emlegették. Csak néhány év múlva kapta Bolyai János nevét. [...] Mi tisztában voltunk azzal, miszerint itt a város szélén - ahogy errefelé mondják, a juhszélen - nem várhatjuk el, hogy a szülők minket válasszanak a hírneves iskolák helyett. A kecskemétiek részéről elég nagy volt a tartózkodás. Mivel erre felkészültünk, ezért a város környékét, a többi települést - tehát egy nagyobb beiskolázási kört - céloztuk meg, onnan próbáltuk ide csalogatni a tanulókat. Ezen kívül valami újat akartunk mutatni, így kedvező képzési profilokat indítottunk. Egyes tantárgyakat már első évtől kezdve magasabb óraszámban tanítottunk. Nagy hangsúlyt fektettünk a nyelvekre, speciális képzés volt franciából, matematikából. Egy évvel később jött a sport, két  év múlva pedig az angol és a számítástechnika. A képzések egy részét fél, másik részét pedig egész osztályban indítottuk. Ahogy változtak az igények, úgy próbáltuk megújítani a képzési tartalmat. A tanulói létszám növekedésével természetesen nőtt a tantestület is.”

Klinger Ádám a Pedagógusok Szakszervezete és az MSZMP tagja volt. Pedagógusi munkájáért több elismerést kapott: Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Bolyai-díj (2001, 2003). Életének 75. évében, 2016. május 22-én, türelemmel viselt betegségben hunyt el. Búcsúztatását 2016. május 27-én tartották a kecskeméti Köztemetőben.

(Források:  *Ki Kicsoda Kecskeméten  *Petőfi Népe, 2002)


december 24.

(Források:  *Petőfi Népe, 1981, 1989) 


december 25.

225 éve, 1791. december 25-én Nagykőrösön hunyt el Szélesy Pál református lelkész. 1740-ben Losoncon született. Szülővárosában és Debrecenben tanult, majd 1765-től tanítóskodott. 1769. május 24-én beiratkozott a németalföldi Franeker egyetemére. Hollandiából hazatérve Nagykőrösön lett lelkész. A kecskeméti egyházmegye 1791 nyarán esperessé választotta. A kiváló szónok egyházmegyéje küldöttjeként részt vett a budai zsinaton, ahol az egybegyűltek előtt az első vasárnap ő prédikált.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)