
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 21.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA2015. szeptember 1-15.

szeptember 1.

125 éve, 1890. szeptember 1-én született Imre Gábor szobrász, rendőrfőkapitány. Középiskoláit és az Iparművészeti Főiskolát Budapesten végezte. 1916-tól mint tanító, illetve mint szobrász és iparművész Kecskeméten tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg tisztje, a városi Vörös Őrség parancsnoka volt. A két világháború között a kecskeméti ipariskolában tanított. 1945 után megyei rendőrkapitánnyá választották. Több plakettet, világháborús emlékművet, szobrot készített, tervezett. Az ő munkája a vasútkerti szoborparkban Tóth László és Kelemen László portréja, valamint a Mátyási emléktábla. Az Országos Iparművészeti Társulat és az Iparművészek Országos Szövetsége tagja volt. Kecskeméten hunyt el 1976. március 2-án.

Imre Gábor szobrászművész terve
a törvényszék épületén elhelyezett
Mátyási József emléktábláról

(Források: *Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára *Csáky Lajos: A rajztoll és a véső poétája, Petőfi Népe 1958 *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

szeptember 3.

70 éves Körmöczi Katalin történész, magyar-történelem szakos egyetemi tanár, régész. 1945. szeptember 3-án Mélykúton született. 1969-től 1971-ig a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa volt. A hírös városból Budapestre ment. 1971-től 1978-ig a Történeti Múzeum, 1978-tól a Nemzeti Múzeum munkatársa, osztályvezető helyettese, főosztályvezetője, tudományos főtanácsadója volt. Az 1970-es években életmódtörténeti kiállításokat rendezett, majd a Nemzeti Múzeumban a kiegyezés koráról, Széchenyi, illetve Kossuth-emlékkiállítást, a márciusi ifjakról szóló kiállítást. A Magyarország történetét bemutató állandó kiállítás 18-19. századi és a brüsszeli Hungaria Regia kiállítás újkori részének főrendezője. A kehidai kúria Deák-emlékkiállításának és a 19. századi magyar-orosz kapcsolatokat bemutató moszkvai kiállításnak a társrendezője.
(Források: *Katona József Könyvtár *MTI Ki kicsoda, 2006)

szeptember 4.

100 éve, 1915. szeptember 4-én Tiszaburán született Kwaysser István szőlész, főiskolai tanár. Korán megismerkedett a növény- és állatvilággal. Értett a gombászathoz, halászathoz, vadászathoz. Középiskolai tanulmányait a miskolci reálgimnáziumban végezte, okleveles gazda képesítését 1937-ben a Debrecen-Pallagi Magyar Királyi Gazdasági Akadémián kapta meg. Ezt követően intézőként az egri érsekség gazdasága kertészetében kezdett dolgozni, az ottani szőlő- és gyümölcstermesztés, illetve a borászat vezetője volt. 1949-től az Állami Faiskola, 1951-től a Szőlészeti Kutatóintézet alkalmazottja lett. Hat éven át dolgozott a magyarországi szőlőmonográfia elkészítésén.

1958-tól a Szőlészeti Kutatóintézet állomásán, Kecskemét-Miklóstelepen dolgozott mint tudományos munkatárs. Itt először a szőlőnemesítésben és a szőlő növényvédelmében tevékenykedett. Kurucz Andrással közösen 4 új szőlőfajtát nemesített: Ezerfürtű (1973), Jubileum 75 (1974), Karmin (1977) és Kurucvér. 1961-től a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának óraadó, majd 1963-tól rendes tanára lett, 1978-ig a Szőlészeti és Borászati Tanszéket vezette. A helyi, a megyei és az országos borversenyek állandó meghívottja volt. Bírálóként részt vett az 1972-es borvilágversenyen, Budapesten. A Magyar Agrártudományi Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezetének elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztési Társulat megyei vezetőségének tagja, több állami gazdaság és termelőszövetkezet szaktanácsadója volt.

Elismerései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend ezüst fokozata, MAE aranykoszorús jelvény, Mathiász János-emlékérem. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Entz Ferenc-emlékéremmel tüntette ki. 1978-ban vonult nyugdíjba. Kecskeméten hunyt el 1982. március 24-én.
(Források: *Hajdu Edit–Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták *Katona József Könyvtár *Magyar Életrajzi Lexikon *Mezőgazda Kiadó, 2001)

60 éves Kertész Gábor sebész-traumatológus-kézsebész szakorvos, részlegvezető főorvos. 1955. szeptember 4-én Budapesten született. 1974-ben a Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett, majd 1980-ban, summa cum laude minősítéssel, orvosi diplomát szerzett Szegeden. 1984-ben sebészetből, két évvel később baleseti sebészetből, 1994-ben pedig kézsebészetből szakvizsgázott.

1980 óta a Bács-Kiskun Megyei Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályán dolgozik. Az önálló kézsebészet szakma egyik magyarországi alapítója. 1991-ben ő végezte az első végtag-visszavarrást a megyében. 1991-ben megalapította a Hírös Manus Alapítványt, az ország első kézsebészeti alapítványát. 2004 óta önálló kézsebészeti részleget vezet a megyei kórházban. A kézsebészet minden területét műveli: a baleseti ellátáson kívül a reumás betegek ellátása, kisízületi protetica, fejlődési rendellenességek, mikrosebészet, másodlagos rekonstruktio. 2010-ben vendégelőadóként meghívták Zürichbe a DAH Kongresszusra, ahol a szakmai eredményeiről számolhatott be. Számos tudományos cikk, közlemény szerzője szakmai folyóiratokban.

A Magyar Kézsebészeti Társaság, a Magyar Traumatológiai Társaság, az Osztrák Baleseti Sebészeti Társaság, a Németnyelvű Országok Kézsebészeti Társaság (DAH) és az Európai és Világ Kézsebészeti Társaságok (FESSH, IFSSH) tagja. Kitüntetései: Kórházért Elismerő Oklevél (1997), „Az év embere az egészségügyben” (2004, 2005), Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (2005). Az általa vezetett kézsebészeti team több szakmai és önkormányzati elismerést is kapott.

(Források: *Kecskeméti Megyei Kórház *Kézsebészeti Centrum *Ki Kicsoda Kecskeméten)

szeptember 7.

75 éve, 1940. szeptember 7-én született Osztovits Levente dramaturg, műfordító, irodalomtörténész, az Európa Könyvkiadó igazgatója. 1965-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezután a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja lett. 1967-1973 között a kecskeméti Katona József, 1973-1977 között újból a veszprémi színház dramaturgja volt. 1981-1984 között a debreceni Csokonai Színházban dolgozott. Az Európa Könyvkiadó angolszász csoportjának főszerkesztője, 1988-tól igazgatója volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1972-től drámatörténetet oktatott, 1990-től az egyetem színházelméleti tanszékét vezette.

2006 júniusában hunyt el. "Határozott volt és türelmes, konok és szelíd, nagy műveltségű és kíváncsi. Figyelmes tanár és csillogó humorú előadó. Kollégának, barátnak komoly és jó kedélyű, szemérmes és kitárulkozó. Hívő, közvetítő és befogadó ember; szélsőségektől idegenkedő, mégis ízig-vérig drámai lény" - méltatta nekrológjában Barna Imre műfordító.
(Források: *Európa Kiadó *Magyar Színházművészeti Lexikon *Muzsika, 2000)

szeptember 9.

G Szolláth Katalin grafikusművész, rajztanár Kecskeméten született 1955. szeptember 9-én. 1978-ban Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakos tanár diplomát szerzett. Ezt követően a Katona József Múzeumban dolgozott, majd általános iskolákban tanított: Lajosmizsén, illetve Kecskeméten, a Béke Téri Általános Iskolában. 1988 óta a Katona József Gimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanít. Kimagasló művészetpedagógiai munkássága eredményeként tanítványai rendszeresen az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny legjobbjai között szerepelnek. Diákjait kiváló érzékkel vonja be az alkotófolyamatba, a közös gondolkodásba, melynek során játékos felszabadultsággal ismerkednek meg a képalkotás folyamatával és a vizuális nyelv kifejező eszközeivel. Közülük többen a művészi pályát választották, de akad közöttük tanár, művészettörténész, építészmérnök, sőt még egyiptológus is.

G Szolláth Katalin igényes, olykor filozofikus alkotói munkássága, egyedi és sokszorozott grafikai művei, melyek gyakran irodalmi, máskor művészettörténeti, vagy kultúrtörténeti indíttatásúak határozott alkotói egyéniséget jelenítenek meg. Nem a változó világ múlandó arca foglalkoztatja, hanem a látvány mögött rejtőzködő lényegi struktúrákat felmutatva kutatja a teremtett világ belső rendjét, a tér és az idő kapcsolatát. Otthonosan mozog a szitanyomás, a rézkarc és az egyedi grafika világában. Kevés színt alkalmazó, szikár, erősen stilizált, az absztrakció felé hajló művei a város kortárs képzőművészetének fontos színfoltját képezik. Visszatérő motívumai a csiagavonal, a labirintus, a fa vagy a kereszt. A költészethez való vonzódását jelzi, hogy több verseskötetet is illusztrált.

G Szolláth Katalin: Találkozások

A kilencvenes évek elejétől szerepel kiállításokon, önálló tárlata volt Budapesten (Bocskai Galéria, 1996) és több ízben Kecskeméten: Katona József Emlékház (1996), Katona József Megyei Könyvtár (2001), illetve a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban (Nyitott Műtermi bemutatkozás – 2012; A hónap alkotója, 2012). Rendszeres szereplője a megyei és az országos tárlatoknak: Bács-Kiskun Megyei Téli Tárlatok; Víz és élet – pályázat (Baja); Kecskeméti Képzőművészek Közössége tárlatai (Kecskemét); Kispest, Nagybánya, Balatonfüred, Debrecen. Szerepeltek művei az Eszencia című tárlaton (Vigadó Galéria, Budapest) és a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén (Cifrapalota, Kecskemét). Műveiről többször írtak a helyi, illetve az országos lapok. Két kiállítási katalógusa jelent meg. Elismerései: Kortárs Költészet és Grafika kiállítás díja (Kecskemét, 1997); „Artium” Bács-Kiskun Megyei tárlat díja (2007); Pedagógus művészek kiállítása díja (Szentesi Galéria – 2003, 2005, 2007, 2009, 2012); Közművelődésért-díj (2004). A Kecskeméti Képzőművészek Közössége és a Műhely Művészeti Egyesület tagja.
(Források: *Kecskeméti Települési Értéktár *Ki Kicsoda Kecskeméten)

szeptember 10.

150 éve, 1865. szeptember 10-én született Rubinek Gyula politikus, gazdasági író, nemzetgyűlési képviselő, miniszter. Középiskoláit Érsekújváron és Nyitrán, felsőbb iskoláit pedig a magyaróvári gazdasági akadémián végezte. 1886 és 1890 között Rudics báró kunbajai birtokán volt gazdatiszt. 1891-ben belépett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületbe, majd annak hivatalos lapjánál a Közteleknél lett társszerkesztő. 1894-ben az OMGE titkárává választották, 1906-tól annak igazgatója lett. Nyugati tanulmányútjáról visszatérve megalakította a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületét, létrehozta a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, majd később a Hangyát.

1901-től volt országgyűlési képviselő. Az ellenforradalom győzelme után jelentős szerepet játszott Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjában. 1919. augusztus 27-től 1920. július 19-ig a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam és a Teleki kormány földművelésügyi minisztere volt. Kecskemét város I. kerülete 1920. január 27-én választotta meg nemzetgyűlési képviselőjévé. 1921 elején a Kisgazdapárt tiszteletbeli elnökévé választotta. Számos, főleg vámpolitikával foglalkozó cikket, könyvet írt.

Életének utolsó éveiben vesebetegséggel küzdött. 1921 őszét csekély kivétellel Balatonfüreden töltötte. Innen gyakran visszatért a fővárosba, ha a politikai életben szükség volt bölcs tanácsára. Horthy kormányzó előtt gyakran jelent meg kihallgatáson. Állapota azonban rohamosan rosszabbodott, és 1922. január 8-án elhunyt.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1922)

szeptember 14.

150 éve, 1865. szeptember 14-én Fektor József plébános, címzetes prépost 2 hold és 382 négyszögölnyi birtokából alapítványt hozott létre a piarista rend kecskeméti gimnáziumában. Az adományalap a szegény sorsú, de tehetséges kecskeméti ifjak taníttatásához kívánt segítséget nyújtani.

Fektor József Pesten született 1812. február 14-én. A középiskolát szülővárosában, a teológiát Vácott végezte. 1834. augusztus 17-én szentelték pappá. Tizenhat évi káplánkodás után, 1850-ben szentmártonkátai, 1852-ben irsai plébános lett. A kecskemétiek 1855-ben választották plébánosukká, 1861-ben megkapta a magdalai (Szent Mária Magdolnáról nevezett) címzetes prépostságot. 1870 júliusának elején püspöki engedéllyel gyógyfürdőzés céljából eltávozott Kecskemétről, vissza azonban nem jött. Eltűnése nagy szenzációt keltett, de nem bukkantak a nyomára. A Püspöki Hivatal 1870 szeptemberében határozatot hozott: „Miszerint már azáltal, hogy Fektor ünnepélyes esküje daczára gondjaira bízott egyházát s nyáját elhagyta, elegendő volna az általa kormányzott plébániának jogilag és tényleg üresség kimondására, mindazonáltal a körülmények bővebb kifejlődésére való várakozást a méltányosság jogérzete kívánja.” Hiába várták azonban vissza hívei, többé nem látta senki.

(Forrás: *Farkas László: A Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia története)