
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA - 2015. február 1-14.

február 3.

60 éves Hegedűs Iván, a Bács-Kiskun Megyei Kórház gazdasági igazgatója. Budapesten született 1955. február 3-án. Diplomáit a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte. Kórházi menedzseri oklevéllel és adótanácsadói oklevéllel is rendelkezik. Rövid ideig a Bács-Kiskun Megyei Illetékhivatalnál dolgozott, majd a Bács-Kiskun Megyei Kórház munkatársa lett, ahol immár több mint három évtizede vezetői feladatokat lát el, jelenleg gazdasági igazgatóként a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházának Gazdasági-műszaki Ellátását irányítja. Szakmai tevékenységéért számos elismerést kapott: egészségügyi miniszteri Pro Sanitate Díj, „Kiváló Munkáért” Kitüntetés, Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Díj, Megyei Elnöki Kitüntető Díj, „Pro Patológia” Emlékérem.

(Források: *Bács-Kiskun Megyei Kórház *Magyar Kórházszövetség)

február 4.

75 éves Gyuró László cselgáncsozó, edző. Baján született 1940. február 4-én. 1958-ban a bajai III. Béla Gimnáziumban érettségizett. Ezután két évig Kecskeméten tanult, szerszámkészítő szakmát szerzett. Középiskolás éveiben, Baján tornával foglalkozott, dzsúdózni a hírös városban kezdett: 1958-tól 1960-ig a Kecskeméti Dózsában versenyzett, edzője Varga András volt. 1960-tól Budapesten, a Testnevelési Főiskola tanári szakán tanult, közben Galla Ferenc irányítása alatt tovább folytatta dzsúdós pályafutását. Ezekben az években már magyar válogatott volt. 1963-ban végzett a főiskolán, majd a kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után 1965-ben átvette az akkor már Baján is működő dzsúdóedzések irányítását. Egy évvel később, 1966-ban ő alapította meg a bajai egyesületet, ő hozta létre a bajai judo szakosztályt Bajai Fatömegcikk SE néven, és ekkor szerezte meg a középfokú edzői képesítést is. 1971-től főállású edző volt, egy évvel később kezdett el bíráskodni. 1979-ben hároméves képzés után szakedzői diplomát kapott a Testnevelési Főiskolán. 1984-ben, Győrben I. dan övfokozatot szerzett kendó sportból. 1987-ben tett eredményes vizsgát a nemzetközi B licence bírói minősítésre. 1989-ben női szövetségi kapitány volt. 1991-ben alakította meg a BSK-ból kiválva a Bajai Judo Clubot. Ebben az évben kapta meg a mesteredzői minősítést, és a „Kiváló nevelőedző” címet. 1992-ben, Bács-Kiskun megyében „Az év edzője” díjat nyerte el. 2000-ben megkapta a Magyar Judo Szövetség arany fokozatát, és a nemzetközileg elismert VI. dan fokozatot. 2014-ben Életmű Díjjal tüntették ki.

(Források: *bacskaisport.hu *Tanács Attila: A bácsalmási cselgáncssport története)

február 6.

100 éve, 1915. február 6-án hunyt el Erdélyi Zoltán író, költő, lapszerkesztő. Kecskeméten született 1872. április 5-én. Tanulmányait a hírös városban, majd Szegeden a piaristáknál, végül a budapesti egyetem jogi karán végezte. 1898 és 1900 között a Veszprém Vármegye című hetilapot szerkesztette. 1900-tól a Kereskedelemügyi Minisztérium tisztviselője volt. Az 1890-es évektől jelentek meg költeményei, elbeszélései. Vígjátékot is írt. Két elbeszélésével (Vesztett boldogság, 1897; Bazsalikom, 1908) kiérdemelte az MTA Nádasdy-díját.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

60 éves Marczi Albert, a Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet ügyvezető elnöke. Kisvárdán született 1955. február 6-án. 1969 és 1973 között szülővárosában, a Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskolában tanult, majd Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Főiskolai Karán humánerőforrás gazdálkodó szakán szerzett diplomát. A rendszerváltás óta aktív közéleti tevékenységet fejt ki. Az MSZP alapító tagja. 1994-ben, 2002-ben egyéni választókerületben, 2006-ban és 2010-ben listán önkormányzati képviselővé választották. 2002 és 2006 között a Városrendezési és Városüzemeltetési Bizottság, 2006 és 2010 között a Vagyon- és Lakásgazdálkodási Bizottság elnöke volt. 2003-ban megszervezte Kecskemét legnépesebb városrésze, Széchenyiváros részönkormányzatát, melynek első elnökévé választották. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetésben részesítette.

(Forrás: *Ki Kicsoda Kecskeméten)

február 10.

100 éve, 1915. február 10-én hunyt el Jászi Viktor jogi író, egyetemi tanár. 1868. június 3-án született. 1893 és 1902 között a kecskeméti jogakadémián a közjogpolitika tanára volt. Legfontosabb tudományos műve A magyar közigazgatási jog alapvonalai című munkája, amely 1908-ban jelent meg, úttörő mű. Szabó Ervin: Jászi Viktor

Jászi alkalmazta ugyanis először a jog által kiképzett fogalmakat a közigazgatásra. Másik nagyszabású közjogi tanulmánya, A Pragmatica Sanctio és a házi törvények című értekezése a Magyar Jogászegyleti Értekezések XXV. kötetében látott napvilágot.

Szabó Ervin: Jászi Viktor

Jászi Viktor emlékezete című munkájában Teghze Gyula így méltatta: "A kecskeméti jogakadémián 1893 őszén megüresedett a közjog-politika katedrája. A dunamelléki református egyházkerület a tanszéket dr. Jászi Viktorral töltötte be. Nem esetlegesség volt alkalmazása, ismeretes volt neve még egyetemi tanulmányaiból; hisz már itt ösztöndíj jutalmazta előmenetelét, s tanárai közül többen, így Vécsey Tamás is, állást foglaltak megválasztatása mellett, mi 1893-ban meg is történt. Állását 1894 február havában foglalta el. A tárgyát kiváló szeretettel kultiváló, fényes előadásokat produkáló tanárt hallgatói szerették is. Előadásai mind látogatottabbak lettek. Növekedett az akadémia hallgatóinak létszáma is, úgy hogy midőn az 1902. év őszén Kecskemétről Debrecenbe távozott, a hallgatók száma már négyszerese volt a réginek. A fiatal tanári karnak, de főleg Jászinak, nagy érdeme volt e szaporodásban."

(Források: *Katona József Könyvtár *Huszadik század, 1916 *Teghze Gyula: Jászi Viktor emlékezete)

február 13.

125 éve, 1890. február 13-án Kecskeméten született Braun Soma tanár, író, irodalomtörténész, szociológus, műfordító. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a göttingeni egyetemen végezte. Az egyetemen több nyelvvel, nyelvészettel is foglalkozott, illetve archeológiai tanulmányokat is folytatott. 1913-ban szerzett a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. Kiváló nyelvtudását később fordítóként kamatoztatta.

Az első világháború alatt frontszolgálatot teljesített, az összeomlás után a ceglédi főgimnázium tanára lett. A Tanácsköztársaság idején a ceglédi munkástanács tagja volt, a bukás után öt év börtönbüntetésre ítélték, amiből három évet töltött le Szegeden. Szabadulása után műfordítással, társadalomtörténettel, filozófiatörténettel, összehasonlító mesekutatással foglalkozott. Szociáldemokrata elveket vallott, szoros kapcsolatban állt a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, értekezései, tanulmányai jelentek meg a Szocializmusban és a Népszavában. Fordította és ismertette többek között Apuleius, Theodor Dreiser, Marx, Erich Kástner, Bebel műveit. A párt legnépszerűbb oktatója volt, ő dolgozta ki az MSZDP oktatási programját. 1942-ben a Dob utcai munkásotthonban tartott előadásai miatt letartóztatták, munkaszolgálatos behívót kapott és 1942 áprilisában a 401-es büntetőszázadba került. 1943. szeptember 2-án - minden valószínűség szerint munkatáborban - hunyt el.

(Források: *Magyar Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Heltai: Kecskemét jelesei)

75 éves Kótai József Ferenczy Noémi-díjas ötvös- és éremművész. Sopronban született 1940. február 13-án. Felsőfokú tanulmányait 1958 és 1963 közt Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatta, mesterei Illés Gyula, Kopcsányi Ottó és Litkei József voltak. Az 1960-as években az iparművészeti boltok számára készített falidíszeket, dobozokat, gyertyatartókat. Dolgozott az Iparművészeti Vállalatnak is. Néhány restaurálási munka (Eszterházy-székek, Iparművészeti Múzeum, Budapest) elvégzése után, az 1970-es évektől éremkészítéssel foglalkozik. A viaszveszejtéses bronzöntés egyik mai mestere. A technika lényege, hogy a művész viaszból megformázza a figurát, agyaggal beborítja, az üreget kiönti, a viasz elfolyik, majd az agyagköpenyt leveri a tárgyról. Alkotásait elmélyültség, aprólékosság és groteszk szemlélet, humor jellemzi. Sokszor megmintázta az ötvösök védőszentjét, Szent Eligiust. „Úgy érzem, hogy mindig segített. Az élete is nagyon érdekes: a legendája szerint kovácslegény volt, aki egy megvadult lovat úgy patkolt meg, hogy leemelte az első lábát, megpatkolta és visszatette, és – mivel csodatévő ereje volt – a láb újra összeforrt. Belépett a szerzetbe, itt tanulta ki az ötvösmesterséget. A francia királyi kincseket és koronaészkereket, amelyek megsemmisültek, neki tulajdonítják. Dagobert frank királynak pedig minisztere lett. Létező történelmi személy, akit szentként az egész európai ötvösség magáévá tett.”

Varga Péter bemutatja
a vezekényi tálat Szent Eligiusznak
(bronz, viaszvesztéses öntvény)

Kótai József a Soproni Éremművészeti Biennálén és a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepen több alkalommal is vett részt. 1977-ben a hírös városban elnyerte A népművészet szellemében című kiállítás díját. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, az ötvös szakon szaktörténetet tanít. Számos publikációja jelent meg szak- és közéleti lapokban. A Magyar Ötvös szerkesztőbizottságának tagja, 1992-től a Magyar Nemzet külső munkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti tagozatának tagja. Napjainkban Budapesten él. Művei megtalálhatók számos magyar múzeumban, Budapesten, Pécsett, Kecskeméten, Sopronban és Nyíregyházán.

(Források: *Katona József Könyvtár *Kortárs magyar művészeti lexikon *Magyar Művészeti Akadémia)

február 14.

175 éve, 1840. február 14-én született Breznay Geyza jellemszínész, komikus. Iskoláit Sárospatakon végezte. A 18 éves ifjú szülei – atyja Zemplén vármegye főorvosa, anyja Kossuth Lajos nővére – intelmei ellenére 1858. június 16-án színész lett. Első igazgatója Hubay Gusztáv volt. Ettől kezdve mindig a legjobb vidéki színtársulatoknál működött. Kitűnő buffó volt, egyéni humorral, találó vonásokkal jellemezte figuráit, játszotta szerepeit. Mint rendező is nagy hírnévre tett szert. 1897-től Kecskeméten játszott. 1898. január 4-én a hírös városban tartotta meg 40 éves színészi jubileumát is, A cigány címszerepében. Nagy lelkesedéssel működött közre a színészek nyugdíjintézetének felvirágoztatásán. Érdemei elismeréséül az Országos Színészegyesület dísztagjává választotta meg, és hogy őrködő tisztjének élete utolsó pillanatáig eleget tehessen, a színészpalota gondnokságát is rábízták. 1901. január 1-én vonult nyugalomba, 1911. december 26-án hunyt el. Kéziratban maradt ránk a Két huszár és egy bakancs című népszínműve.

(Források: *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Magyar Színművészeti Lexikon)