
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2025. április 2.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA2015. augusztus 1-31.

augusztus 1.

75 éves ifj. Koffán Károly grafikus- és festőművész. Budapesten született 1940. augusztus 1-jén. Művészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő voltak. Csoportos kiállításokon 1959 óta, egyéni kiállításokon 1970 óta jelenik meg alkotásaival. Kezdeti, kizárólag festői munkássága után rajzokat, murális terveket, alkalmazott és képgrafikai munkákat, ipari formaterveket, belsőépítészeti feladatokat oldott meg. Az Építőipari Tudományos Egyesület tagjaként színdinamika témakörben a 70-es és a 80-as években előadásokat tartott a Műegyetem Szín- és Formaismereti Tanszékén, a dunaújvárosi, a miskolci és a szegedi építészeti tervező intézetekben. Foglalkozott kerámiával, sgraffittóval, legfőképpen pedig tűzzománccal. Ebben saját technológiai kutatásai alapján murális- és táblaképeket alkotott. A zebegényi Szőnyi István Nyári Szabadiskolán az első magyar szabadiskolai tűzzománc szakosztály alapítója volt. A Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep munkájában a kezdetektől fogva aktívan részt vesz, művei a Zománcművészeti Gyűjteményben is megtekinthetők.
(Források: *József Attila Könyvtár, Dunaújváros *Kortárs Magyar Művészeti Lexikon)

augusztus 4.

50 éves Gyurkó Sándor testnevelő tanár, röplabdaedző. 1965. augusztus 4-én született Kecskeméten. A Katona József Gimnáziumban érettségizett 1983-ban, majd Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán földrajz-testnevelés szakán folytatta tanulmányait. Diplomáját 1988-ban vehette át, és még ugyanebben az évben megszerezte a röplabdaedzői képesítést is. 1988 és 1989 között Szegeden, a Rigó utcai Nevelőotthonban dolgozott nevelőtanárként. 1989 óta ismét Kecskeméten él, a Kandó Kálmán szakközépiskola tanára. 1996-tól 2004-ig a kecskeméti ifjúsági és junior röplabdacsapat edzője, majd 2004-től több alkalommal is a Kecskeméti Röplabda Club felnőtt férfi csapatának vezetőedzője volt. Jelenleg is ő az együttes szakmai vezetője, pedagógusi munkája mellett 2015 júliusában vállalta el újra a csapat irányítását, ez lesz a kilencedik szezonja a KRC élén.

(Források: *Kandó Kálmán Szakközépiskola és Szakiskola *Kecskeméti Lapok)

augusztus 5.

125 éve, 1890. augusztus 5-én Péterváradon született Várhalmi (Weigele) Oszkár karmester, zeneszerző. Budapesten, a Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol énektanári képesítést szerzett. Ezután zeneszerzést tanult, majd a fővárosban ének oktatásával foglalkozott. Volt a budapesti plébánia templom karnagya, azután dalárdát, dalkört vezetett. 1920-tól Kecskeméten a színház karnagya, majd 1923-tól a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred karmestere lett. Később Pécsett élt és dolgozott egészen 1937-ig, a baranyai város zenei életének fellendítője volt. 1937-ben a 11. hajdúezredhez Debrecenbe helyezték át, két éven keresztül vezette a zenekart. 1974-ben hunyt el.
(Források: *MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára *Marosi László: Két évszázad katonazenéje Magyarországon: A magyarországi katonazene története 1741-1945)

augusztus 7.

400 éve, 1615. augusztus 7-én kezdte meg debreceni tanulmányait Kecskeméti Udvar Mihály református lelkész. Kecskeméten született, és iskoláit is itt kezdte meg. 400 éve hagyta el szülővárosát, felsőbb tanulmányait ugyanis már a cívisvárosban folytatta. 1624-től 1630-ig német földön, Odera-Frankfurtban és Franekerben külföldi tanult. Hazatérve Tasnádon, Nagyecseden és végül Szatmáron lelkészkedett. Üdvözlő versei, halotti beszédei és prédikációi jelentek meg.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

augusztus 23.

60 éves Kontra Zsolt 273-szoros magyar válogatott kézilabdázó. 1955. augusztus 23-án született. Erdészcsaládból származott, gyermek- és ifjúkorát Kecskeméten töltötte, 10 nyarat látott Matkón. A gyors mozgású fiúra felfigyelt az ottani iskola igazgatója, a kézilabda-sporttal elgyűrűzött Győrfy Pál. Felesége volt a Kontra fiú tanítója, a háromszoros világválogatott ma is tisztelettel gondol rá.

Az időközben szüleivel a Béke fasorba költöző, kezdetben a KTE-kölyökben focizó fiút Győrfy Pál ajánlotta a jeles kézilabda-szakember, Czagány Károly figyelmébe. Edzői ösztönével azonnal ráérzett arra, hogy rendkívüli tehetséggel hozta össze a sorsa. Kemény munkába kezdtek, akkor az ország egyik legjobb kézilabdanevelő iskolájában. Előfordult, hogy egyszerre 4 kecskeméti, 4 Czagány-tanítvány játszott az utánpótlás válogatottban. Természetesen Zsolt is. Egészen fiatalon állandó tagja lett a Kecskeméti Építők felnőtt csapatának. Katonaidejét a székesfehérvári Szondi Sportegyesületben töltötte. Ott játszott először a Nemzeti Bajnokság első osztályában. Bemutatkozásként 9 gólt dobott. Hamarosan a magyar válogatott tagjaként utazhatott a montreali olimpiára. Később két világbajnokságon is szerepelt helyezést elért magyar csapatban. Volt magyar és világkupa gólkirály, a Tatabányával háromszoros magyar bajnok. Játszott világbajnoki döntőben, két olimpián.

A fiatalkori sportolás kevés szabadidőt hagyott számára. Érdeklődését meghatározta, hogy 4 erdészcsalád élt a Béke fasor 6-ban. Zsolt a mellettük lakó Wagner Gáborral, és a 2 házzal odább lakó Gyenesei Jancsival barátkozott. Sokat barangoltak az akkoriban kiépülő városrész csendes utcáin. Előbbi napjainkban tanár-festőművész, utóbbi főkönyvelő. Kontráék macskaugrásra laktak Töreki gyárigazgatóék Szolnoki úti otthonától. Egyre gyakrabban vezetett a jó kötésű, 187 cm magas fiatalember útja a 4 lányos házhoz. Ági és Zsolt hamarosan kimondta a holtomiglant-holtodiglant. A jelenleg Tatabányán élő Kontra Zsolt haza-hazalátogat édesanyjához, barátaihoz. Örül, hogy a régi barátsággal fogadják, nem az egykori sportsztárt látják benne. Sokfelé járt a világban - sportpályafutását Ausztriában fejezte be -, de máig úgy tartja, hogy „számomra a legkedvesebbek közé tartozik a Hunyadiváros”.
(Források: *Grundfos Tatabányai Kézilabda Club *Heltai Nándor: Hunyadiváros)

augusztus 24.

50 éves Ritter Nándor református lelkipásztor. Baján született 1965. augusztus 24-én. Teológiai tanulmányait a szegedi Hittudományi Főiskolán végezte. 1991. június 15-én a kalocsai Főszékesegyházban szentelték pappá. 1991 augusztusában mint újmisést Bácsalmásra küldték káplánnak. 1993 júniusában a kecskeméti Főplébániára helyezték, káplánként szolgálta a hírös város katolikus híveit. 1997 márciusában Baján, a Szent Antal plébánián folytatta papi munkáját. Néhány hónappal később visszatért a civil életbe. "Számomra mindig nagyon fontos volt a közösség, a paphiány azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a pap hosszabb ideig maradjon egy megszokott közösségben. Ráadásul egy idő után tudatosult bennem, hogy a kiszolgáló - és nem a szolgáló szeretettel jellemezhető - egyházképet nem tudom felvállalni. Napjaink papja nem húzódhat be a templom falai közé, hanem ki kell mennie Isten üzenetével az emberek közé. 1997-ben jelentettem be, hogy megválok a katolikus papi szolgálattól."

Ezt követően egy évig Budapesten dolgozott nevelőtanárként, majd elsősorban mentora, Szabó Gábor esperes támogatásával a kecskeméti református gyülekezetben folytatta szolgálatát. Jelenleg is a hírös városban szolgál, a Kecskeméti Református Egyházközséghez tartozó Ménteleken helyettes lelkipásztor, emellett családos bibliaórákat tart, és többek között értelmi fogyatékosokkal is foglalkozik. Életének középpontjában János evangélista gondolata áll: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” (1 János 4,7)
(Források: *Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár *katolikus.hu *Kecskeméti Lapok *Ki Kicsoda Kecskeméten *krek.hu)

augusztus 25.

Szokolay Hártó János műve Kecskemét történetére vonatkozó verseit 200 éve, 1815. augusztus 25-én mutatta be először Szokolay Hártó János a városi tanácsnak. Kinyomatására kért támogatást, de nem kapott segítséget a hírös várostól, és későbbi, ismételt kéréseit is elutasították.

Szokolay Hártó János asztalosmester, festő, költő 1781. szeptember 8-án Kecskeméten született. Tanulmányait szülővárosában, a kecskeméti református kollégiumban kezdte, majd asztalosmester lett. Inasként rajzoktatásban is részesült, s mivel a képzőművészet iránt élénk érdeklődést mutatott, később a debreceni kollégiumban rajzot és festészetet tanult. Érdekes adat, hogy míg verseinek kiadását a hírös város nem támogatta, addig cívisvárosbeli tanulmányait 200 forinttal segítette. 1819-ben Bécsben is képezte magát. A 19. század első felének kecskeméti ábrázolásai láthatók az általa készített céhleveleken. Két városképét Pesten Karacs Ferenc metszette rézbe. Költeményeket is írt. Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése... (Kecskemét, 1846) című műve jegyzetekkel ellátott verses krónika. 1853. november 2-án Kecskeméten hunyt el.

Sárközi György molnár felszabadulólevele Kecskemét korabeli látképével
(Szokolay Hártó János rajza alapján Karacs Ferenc metszette, 1829-es változat)

(Források: *Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete - Levéltári füzetek *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

augusztus 26.

100 éve, 1915. augusztus 27-én Budapesten született Kertész László Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. 1937-ben a Zeneművészeti Főiskola hegedűszakán, 1947-ben a Színművészeti Főiskola rendezői szakán szerzett diplomát. 1937-től a Budapesti Hangversenyzenekar és a Székesfővárosi Zenekar hegedűse, 1945-48-ban a Munkás Kultúrszövetkezet zenei vezetőségi tagja volt. Több mint 250 rádióműsor – mint például A boldog királyfi (1947), A csuda duda (1959), a Philemon és Baucis (1960) és a Bandi (1961) című rádiójátékok – elindítója, szerkesztője és rendezőjeként vált ismertté.

1947-1948-ban a Szociáldemokrata Párt kulturális osztályát vezette, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális osztályának vezető-helyetteseként, 1951-ben a Művelt Nép kiadó belső munkatársaként tevékenykedett. 1951-től 1956-ig az Állami Bábszínház főrendezője volt, nevéhez fűződik a Misi mókus kalandjai (1952), a Hófehérke és a hét törpe (1953), A három testőr (1954), a Csalavári Csalavér (1954) és a Művész Maci (1954) című bábjátékok bemutatása.

1956-ban az országjáró Állami Déryné Színház rendezője, majd 1957-től 1977-ig főrendezője volt, ez idő alatt Kecskeméten is járt. A hírös városban 1961-ben, Katona József születésének 170-ik évfordulója tiszteletére tűzték színre a Bánk bánt. Az újjáépített, megszépített színházban Seregi László rendezésében mutatták be a drámát. Az előadást fővárosi színházi szakemberek is megtekintették, és utána vitát folytattak, amelyben értékelték a kecskeméti társulat teljesítményét. A vitán Kertész László, az Állami Déryné Színház rendezője is részt vett. Melinda őrülési jelenetéről érdekes véleményt fogalmazott meg: „Az első Bánk kéziratban, amit 1912-ben találtak Kecskeméten és töredékesen van meg, nyoma sincs az őrülési jelenetnek. Melinda tehát az eredeti elképzelés szerint nem őrült meg... . Később a rengeteg jótanács, dramaturgiai segítség, Ophélia hatása következtében lett olyan amilyennek ismerjük.”

Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című operájának egyik jelenete Kertész László rendezésében (1978)

Kertész László 1978 és 1989 között a Népszínház operatagozatának művészeti vezetője, főrendezője volt. A Soros Alapítvány révén 1987-ben megalakította a Diákopera vállalkozást. 1995-ben – író felesége emlékére – létrehozta az Ács Kató Irodalmi Alapítványt a kisdiákok irodalmi érdeklődésének felkeltésére. 1997-ben a hátrányos helyzetű gyermekek részére indított útjára rajzpályázatot, továbbképző jutalomtáborokkal. 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1974-ben Kodály-emlékérmet, 1976-ban érdemes művész címet kapott. 2004. július 17-én halt meg Budapesten.

(Források: *Katona József Színház *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum *Színház, 1978)

augusztus 30.

80 éves Bölcs István tanár, újságíró, filmesztéta. 1935. augusztus 30-án Kecskeméten született. Szülővárosában, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK-n szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után visszajött Kecskemétre, 1957-től 1962-ig a Bányai Júlia Gimnáziumban tanított, mellette filmmúzeumokat, irodalmi esteket szervezett. 1962-től 1969-ig az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola vezető tanára, 1963-tól 1968-ig a Magyar Filmtudományi Intézet és az OPI külső munkatársa volt. Középiskolás filmesztétikai tankönyveket írt. 1969-től 1980-ig a Rádió ifjúsági főosztályának rovatvezető helyettese, majd rovatvezetője, 1980-tól 1994-ig a művelődési rovat vezetője, 1982-től 1994-ig a 168 óra szerkesztője, műsorvezetője, 1984-től 1994-ig a Gondolat-Jel felelős szerkesztője, 1986-tól a heti Filmlevél szerzője volt. 1994 márciusában elbocsájtották, augusztusban rehabilitálták. 1989 óta a 168 Óra című lap főszerkesztő helyettese. Kitüntetései: Balázs Béla-díj (1987), Táncsics Mihály-díj (1993), Szabad Sajtó-díj (1994), Aranytoll (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2005), Joseph Pulitzer-emlékdíj (2012).

(Források: *Katona József Könyvtár *MTI Ki kicsoda, 2006 *168 Óra)

augusztus 31.

75 éves Szalai Györgyi Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész. 1940. augusztus 31-én Kispesten született. Édesapját korán elvesztette, emiatt általános iskoláit több vidéki városban végezte. Először Kecskemétre került. Itt egy különleges élményben volt része, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy később filmes lett. "Kecskeméthez fűződik egy fantasztikus élményem, ami mostanában került elő. Mintha a filmes pályafutásomnak kicsit spirituális előjele lett volna. Ott a kollégium udvarán játszottunk, bújócskáztunk; régen volt ilyen krumpliverem – az még nem a hűtőszekrények világa volt –, én egy ilyen krumpliveremben bújtam el, aminek deszkaajtaja volt résekkel, ferde fehér fal vezetett le a pincébe. Hátra néztem, és megláttam azt a szemben lévő, nagy medencét széles párkánnyal, aminek a szélén gyerekek futkostak – én ezt megláttam fordítva a falon. Tehát a camera obscurát ott fölfedeztem. Nem is mertem elmondani senkinek, mert nem tudtam, mi az. Gondoltam, azt hiszik, elment az eszem, és inkább nem beszéltem róla. Csak nagyon későn jöttem rá aztán, hogy ez mi volt. Valószínűleg innen orientálódik az egész."

1963-ban 1200 jelentkezőből került be a Színművészeti Főiskolára, ahol filmrendezést, valamint operatőri, világítási és vágói munkát is tanult. A Balázs Béla Stúdióban kezdte filmes pályafutását. A MAFILM Társulás Filmstúdió, később a Mozgókép Innovációs Társulás alapító tagja volt. A hetvenes évek elején a Budapesti Iskola kísérleti, dokumentarista filmalkotói módszerének egyik meghatározó egyénisége lett.

Dárday István és Szalai Györgyi – Harcmodor (Dárday István, Szalai Györgyi. 1980) a vágóasztalon, 1979 január

Még 1963-ban, a felvételi során ismerkedett meg Dárday Istvánnal, akivel szellemi fejlődésük és szakmai tevékenységük elválaszthatatlanná vált. Első közös filmjük a Jutalomutazás (1975) volt. Filmográfiájuk kilencven százalékban azonos. Dárday Istvánnal közös filmjeik közül az egyik legismertebb, Az emigráns (2006), mely Márai Sándor utolsó naplója alapján készült.

Vitézy László Békeidő című filmjének nemcsak forgatókönyvét írta, de a szereplő kereséstől a vágásig végigcsinálta a produkciót. (A film az első filmesek fesztiválján Mannheinben fődíjat nyert, ahol előzőleg a Jutalomutazás nyerte a fődíjat.) Erdőss Pál Adj király katonát című filmjének szintén társalkotója, a film Cannes-ban Arany Kamerát, Velencében Arany Oroszlánt nyert. A Békeidőért (1988) és az 1987-ben készült Harcmodor című filmek forgatókönyveiért elnyerte a filmkritikusok díját.

Szalai Györgyi az Átváltozás (Dárday István, Szalai Györgyi. 1983) forgatásán

Napjainkban is Budapesten él. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.

(Források: *Apertúra - Film–Vizualitás–Elmélet *Czirják Pál: „Mi filmet filmkészítés közben csinálunk” – beszélgetés Szalai Györgyi filmrendezővel)