1845. június 16-án Gyöngyösön született Nagy Alajos piarista tanár. A gimnázium alsóbb osztályait szülővárosában végezte, majd tanulmányait Egerben folytatta, a négyéves teológiára is ott járt. A piarista rendbe 1867. szeptember 8-án lépett be. Szerzetesi próbaévét Vácon töltötte, 1869. augusztus 12-én miséspappá szentelték fel. Ezt követően - miután elsősorban a tanári pálya vonzotta - a pesti főgimnáziumban kezdett el tanítani. Korábbi tanulmányai főleg a bölcseletre, a classica philologiára, valamint a magyar nyelv és irodalomra terjedtek ki, szaktárgyaiul is ezeket választotta és adta elő a fővárosi iskolában. 1872-ben tanári vizsgát is tett. 1876-ban rendkormánya a kecskeméti piarista növendékek vezetésével bízta meg. A hírös városban négy évig tanított. A kecskeméti kegyes tanítórendi ház megújított kápolnáját ő áldotta meg, ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent.

1880-tól Nagy Alajos a kolozsvári főgimnáziumban folytatta tanári működését. Később a kereszténység legrégibb emlékeinek vizsgálata miatt Olaszországba utazott, hosszabb időt töltött Rómában. Tapasztalatait, gondolatait írásban is rögzítette. Cikkei 1869-től a Magyar Államban, a Jelenkorban, a Katholikus Hetilapban, a Figyelőben, valamint a budapesti és a kecskeméti kegyesrendi főgimnáziumok értesítőiben jelentek meg. Több önálló munkát is írt, így például a Hogyan kell a gyermeket hazaszeretetre nevelnünk? tanulmánya 1875-ben Egerben látott napvilágot.

A folytonos izgalom és a túlfeszített szellemi munka idegrendszerét megtörte, és az 1885-86-os tanévben az orvosok minden szellemi munkától eltiltották. A nyári hónapok alatt Budapesten, a hidegvíz-gyógyintézetben keresett gyógyulást. 1887. március 25-én az irgalmasok budapesti gyógyintézetébe vitték, ahol 1889. március 27-én meghalt.

(Forrás:  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)