
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 22.

PARTNEREINK

Nádasi Alfonz bencés szerzetes1997. szeptember 19.

1997. szeptember 19-én hunyt el Nádasi Alfonz Tibor bencés szerzetes, tartalékos tábori lelkész.

1909-ben született Pápán. 16 évesen már a bencés gimnáziumból jelentkezett szerzetesnek a rendbe, ahol 1930-ban lett annak tagja, három évvel később pedig pappá szentelték. A teológia mellett görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és “osb”, ez utóbbi az Ordo Sancti Bendicti rövidítése és rendtagságára utal.

Később, a háború után orosz tanár is lett. Ennek minden bizonnyal a háború ideje alatt eltöltött és hadifogságban szerzett “élményei” voltak előfeltételei. Hadinaplójában le is írta, hogy maga Kodály Zoltán - igaz, a népdalkutatás okán - kérte meg, hogy tanuljon meg oroszul.

Kodály Zoltánnal való kapcsolata 1937-ben kezdődött, amikor első látogatásakor felkeltette Kecskemét szülöttje érdeklődését azzal, hogy görög-latin szakos bencés tanárként Sopronban az "Éneklő Ifjúság" mozgalmát szervezte. Találkozásaik 1940-től rendszeressé váltak, hetente háromszor-négyszer is két-három órán át együtt olvasták a görög és a latin klasszikusokat és a Szentírást, görögül és latinul is együtt imádkoztak. Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Így jellemezte: „Tiszta lelkű keresztény, krisztusi ember.”

A 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa, Kodály Zoltán szűkszavú, zárkózott ember volt, aki önmagáról alig beszélt és vallásos élményeiről hallgatott. Hite, meggyőződése, istenes gondolkozása zárt világ volt. Szinte senki sem ismerte mély, imádságos belső életét. Alfonz atya (az „ignis ardens”, a „lángoló tűz” – ahogyan Kodály jellemezte) volt a kevesek egyike, aki e zárt világba betekinthetett. Rajta kívül Kodály szinte senkinek sem tárta fel Istenhez kapcsolt életét.

Munkatársként, gyóntató papként állt a Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Egyházi szertartást csak a sírnál végezhetett. Beszédében azonban hűen tolmácsolta Kodály üzenetét a nemzethez a hitvalló életről, a haza iránti hűségről. "Miből merített mindig vigasztalást sok évtizedes küzdelméhez? Meg kell nézni kevés pihenésének állandóan visszatérő, sokszor elolvasott könyveit: a Szentírás, Jézus élete, Krisztus követése, Szent Ágoston Vallomásai, Pázmány és Zrínyi, Rákóczi imakönyve."