1863. február 19-én Kecskeméten született Moór Emánuel zongoraművész, zeneszerző. Művelt szülei - apja a kecskeméti zsinagóga kántora volt - gyorsan fölismerték rendkívüli tehetségét, segítségükkel Prágában, Budapesten és Bécsben folytatott zenei tanulmányokat, majd a család New Yorkba költözött. Már ezekben az években is gyakran koncertezett, 1880 augusztusában, alig 17 évesen, Kecskeméten is bemutatkozott. Európába visszatérve életre szóló barátságot kötött Pablo Casalsszal, és sokat zenéltek együtt. 1889-ben találkozott Brahmsszal, akinek stílusa mélyen hatott rá. Három operát, számos szimfóniát és zongoraversenyt írt. Szonátái, dalai, kórusművei napjainkban újra felhangzanak, csakúgy mint két legjelentősebb szimfóniája, a Bartók és a Kossuth szimfónia. Az I. világháborút követően érdeklődése a hangszerkonstrukció felé fordult, újításokat vezetett be vonós hangszereken, és az ő nevéhez fűződik a Pleyel-Moór zongora (az ún. "Duplex-Coupler Grand Pianoforte") megszerkesztése, amelynek két, egymás feletti klaviatúrája fokozza a zongora dinamikai skáláját. A hangszert Moór és felesége, Winifred Christie zongoraművésznő Budapesten is bemutatták 1928-ban. Az I. Világháború kitörésekor visszavonult Svájcba. Ott hunyt el 1931. október 20-án.