1847. január 16-án a Nógrád megyei Szklabonyán (ma Szlovákia) született Mikszáth Kálmán író, akadémikus, a magyar realista próza mestere.

1857 és 1863 között a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863-tól 1866-ig a selmecbányai evangélikus líceumban tanult. Részt vett az önképzőkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Ezt követően anyja akaratának megfelelve jogi stúdiumokat folytatott Győrött, majd Pesten, de diplomát nem szerzett. 1869-ben fővárosi lapokban kezdett publikálni.

Mikszáth Kálmán fiatalkori képe
(MTI Fotó: reprodukció)

Az 1870-es évek elején Balassagyarmaton esküdt lett Mauks Mátyás szolgabíró mellett. 1873-ban - a szülői tiltás ellenére - feleségül vette a szolgabíró lányát, Mauks Ilonát, akivel Pestre költöztek. Csapások sora érte őket: Mikszáth saját költségén kiadott kötete visszhangtalan maradt, az író adósságokba keveredett, meghalt néhány napos gyermekük, Ilona is megbetegedett. Ilona végül visszaköltözött a szüleihez, és 1875-ben elváltak.

Mikszáth ezt követően előbb az ellenzéki Budapesti Napilap, majd 1878-tól a Szegedi Napló munkatársa lett. Az itt töltött csaknem három év kedvezően alakult számára: kedvére írhatott, nem korlátozta senki, a szegedi közönség is megszerette. Újult erővel tért vissza Pestre, ahol a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1881-ben megjelent A tót atyafiak, és tagjai közé választotta a Petőfi Társaság. 1882 elején megjelent A jó palócok, és a két novellafüzér meghozta számára a régóta várt sikert. Tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, anyagi helyzete javult. Újból megkérte Ilona kezét, és 1882 decemberében ismét házasságot kötöttek.

A novellák mellett szatirikus hangvételű publicisztikái, parlamenti tudósításai tették ismertté nevét, 1887-ben a Szabadelvű Párt támogatásával ő is bekerült az ország házába. Tagja volt a Tudományos Akadémiának, elnöke az 1896-ban alakult Budapesti Újságírók Egyesületének. Szerkesztette a Franklin Kiadó Magyar Regényírók sorozatát, többek között Fáy András, Gyulai Pál és Bródy Sándor műveihez írt bevezetőt.

1904-től többnyire horpácsi birtokán tartózkodott. 1910-ben negyvenéves írói jubileumán ünnepségsorozatot rendeztek, a király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki, a pesti egyetem díszdoktorává avatta. Ebben az évben megpályázta a máramarosi képviselőséget, de kampányútján megbetegedett, súlyos tüdőgyulladást kapott, és május 28-án Pesten meghalt.

Pályája korai szakaszán a romantikához kötődött, majd a 19. század végének Magyarországáról, jellegzetes társadalmi rétegeiről rajzolt hiteles képet. Írásaiban uralkodó az élőszót utánozó, adomázó stílus. Legjellemzőbb művei a dzsentri réteg értékvesztését és lecsúszását bemutató regényei: A gavallérok és A Noszty fiú esete Tóth Marival. A kor ízléséhez alkalmazkodva írta történelmi tárgyú regényeit (A két koldusdiák, A beszélő köntös, Szelistyei asszonyok, Akli Miklós), amelyekben a történelem csak díszletként szolgált a fordulatos meséhez. Világszerte népszerű lett A Szent Péter esernyője, amelyben a romantika eszközeivel a Felvidék kisvárosainak életmódjáról adott képet. Kései korszakában a századelő tragikussá váló világképéhez és szecessziós ízléséhez kapcsolódott a Különös házassággal és a Sipsiricával. Utolsó műve, A fekete város örökös csapdahelyzetként ábrázolta a magyar történelmet, amelyben a végzetes boldogtalanság éppoly természetes, mint a mindennapok kiszámíthatatlan abszurditása.

Élete során Mikszáth Kálmán Kecskemét városával is kapcsolatba került. A hírös város lapjai több írását is közölték. 1882 júliusában fővárosi írók és művészek társaságában ő maga is ellátogatott Kecskemétre. Az 1889-ben megjelent A beszélő köntös című kisregénye tette közismertté az 1596-ból keltezett, 17. és 18. századi jezsuita és ferences szerzetesek prédikációiban többször említett történetet a kecskeméti bírónak ajándékozott török kaftánról.

Szülőfaluját (Szklabonya) még életében, 1910-ben Mikszáthfalvának nevezték el. A Mikszáth Kálmán Társaság 1993-ban jött létre Salgótarjánban, alapszabályában a Mikszáth-életmű védelmét, gazdagítását tűzték ki célul. 2005-ben jött létre a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány. Az alapítvány minden év elején Mikszáth Kálmán-díjjal ismeri el egy-egy újságíró munkásságát.

Számos regényét megfilmesítették: A Szent Péter esernyője 1935-ben készült el először, majd 1958-ban színes változatban is, A beszélő köntöst 1941-ben (az első magyar film volt, amelyben egyes jeleneteket színesben vettek fel), majd 1969-ben színesben forgatták újra, A Noszty-fiú esete Tóth Marival történetet 1937-ben, majd 1960-ban filmesítették meg. Több regényéből készült tv-játék: Fekete város (1971), Beszterce ostroma (1976). Országszerte utcák, terek, iskolák viselik nevét.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma)