1915. június 3-án született Máriássy Félix Kossuth-díjas magyar filmrendező, főiskolai tanár, vágó, forgatókönyvíró.

A Szepes vármegyei Márkusfalván született. A filmszakmába húszévesen került. A Hunnia Filmgyárban egyebek között Radványi Géza oldalán leste el a szakma fortélyait, volt vágó és segédrendező.

 

Máriássy Félix

 

1945 után a Magyar Filmgyártó Rt.-nél készített néhány dokumentumfilmet, részt vett Radványi remeke, a Valahol Európában létrehozásában, a Talpalatnyi föld vágásában. 1949-ben kezdett önállóan rendezni, kezdetben sematikus munkásfilmek kerültek ki keze alól. Az 1950-es Kis Katalin házasságának például jellemző jelenete, amikor az ifjú házasok az államtól kapott új lakásba költözve elsőként a munkásosztály vezetője fényképének keresnek helyet a falon, csak azután ölelik meg egymást. Máriássy őszinte hittel készítette ezeket a filmeket, érdekelte a munkásember sorsa, és később őszintén döbbent rá a hibákra.

Tehetségének első igazi megnyilvánulása a Móricz Zsigmond regénye alapján 1954-ben forgatott Rokonok, az egyik legjobb Móricz-adaptáció. „A Rokonokban bizonyos aktualitást éreztem. Egy olyan emberről szól, aki bizonygatja magának, hogy hisz valamiben. Népmegváltó gondolatai vannak, de aztán bekerül az apparátusba, az egész bürokratikus világba, és ott alulmarad. Akkoriban ez nagyon érdekes téma volt. Itt kezdett saját véleményünk lenni a dolgokról” – mondta egy későbbi nyilatkozatban.

 

Forgatás közben

Ezt követte 1955-ben a Budapesti tavasz, amely több volt, mint Karinthy Ferenc regényadaptációja: benne volt a rendező, a szerelmes katonaszökevény szerepét alakító Gábor Miklós személyes élménye is a felszabadulás időszakáról, nem véletlenül válogatták be 1968-ban a „Budapesti 12”, a II. világháború után készített legjobb tizenkét film közé. A munkásemberek magánéleti problémáival foglalkozott az 1955-ös Egy pikoló világos, amely 1956-ban elnyerte a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját. Az 1957-ben készült Külvárosi legenda történetét a hatalom nyomására a harmincas évekbe kellett átültetnie feleségével, a több művének forgatókönyvét is jegyző Máriássy Judittal, de a komor hangulatú filmet így sem játszották sokáig.

Máriássy munkáskörnyezetben játszódó filmjeiben egyre határozottabb lett az együtt érző, de határozott kritikai hang, példa erre a Csempészek, az Álmatlan évek, a Fapados szerelem, a Hosszú az út hazáig, a Próbaút, a Karambol. A művészvilággal foglalkozó Pirosbetűs hétköznapok mellett új hangot, témát jelentett a kisvárosi környezetben játszódó Fügefalevél, a mezőgazdasági pilóták életét bemutató Kötelék és a hírhedt ellenforradalmárról, Prónayról készült groteszk, az Imposztorok. Élete utolsó szakaszában szívbetegsége miatt már keveset forgatott, a televíziónak készített dokumentum- és kisjátékfilmeket.

Makk Károly és Máriássy Félix (Fotó: MaNDA)

1948-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a szakma mellett erkölcsi felelősségre és önérzetre is nevelt a rá jellemző nagy tapintattal egy új rendezőnemzedéket, többek között Szabó Istvánt, Huszárik Zoltánt, Elek Juditot, Kardos Ferencet, Kézdi-Kovács Zsoltot, Gábor Pált, Rózsa Jánost. 1956-ban Kossuth-díjat, 1969-ben érdemes művész címet kapott.

A sokszor különc, hallgatag, gátlásosnak tűnő, de fél tucat nyelvet ismerő, romantikus alkatú rendezőt ismerősei "Bárónak" nevezték, noha valójában a család másik ága viselte a címet. Máriássy Félix ötvenhat éves korában, 1975. január 26-án halt meg Szőnyben.   

(Források:  *Nemzeti Audiovizuális Archívum  *MTI)