1917. augusztus 19-én hunyt el Margócsy József evangélikus lelkész. Szabóiparos szülők fiaként 1837 februárjában, Losoncon született. Szülővárosában tanult, amíg az oroszok a települést 1849-ben föl nem égették. Családja minden vagyonát elvesztette, így minden támasz nélkül ment tanulni az osgyáni gimnáziumba, ahol szolgálatkészsége és szorgalmas filléreiből tartotta fent magát. Később Pozsonyban folytatta tanulmányait, amelyet 1855-ben megszakított - harmadfélévig tanár volt a losonci algimnáziumban -, hogy istápja legyen testvéreinek, akik közül öccsét, Kálmánt papságig taníttatta, nővéreit pedig kiházasította. 1859-ben fejezte be a teológiát, és újból tanár és egyszersmind káplán lett Losoncon, 1864-ben pedig lelkész Kecskeméten, itt többek között arról maradt nevezetes, hogy az új templom építésére fölvett adósságot sikeresen törlesztette. Két évi kecskeméti szolgálata után a népesebb irsai gyülekezet meghívását fogadta el. A meglehetősen elhanyagolt egyházközséget virágzásra emelte: új és díszes paplak, iskola (amelyben a tót nyelv helyett, magyart tette oktatási nyelvvé) és orgonával ellátott díszes templom épült buzdítására. Ottani szolgálata idején, 1878-ban a Pest vármegyei egyházmegye főesperessé választotta. Ezt a hivatalt csak két évig viselte, mert 1880-ban ismét Losoncra ment papnak. 1909-ben vonult nyugalomba. Költeményeket, énekeket és cikkeket írt. Szerkesztette a „Hazafias elmélkedések az evangélium alapján” és a „Protestáns egyházi beszédtár” című kiadványokat. Sajtó alá rendezte Győry Vilmos egyházi beszédeinek második és harmadik kötetét is.
(Források:  *Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)