
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 21.

PARTNEREINK

Ma történt2018. január 5.

150 évvel ezelőtt, 1868. január 5-én jelent meg a legnépszerűbb dualizmuskori élclap, a Borsszem Jankó első száma. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival fennállása első fél évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, s bár később csökkenő népszerűséggel, de egészen az 1938-as esztendőig fennmaradt. A lap jobboldali, liberális szellemben készült, vetélytársaival szemben inkább a nyugaton divatos formákat vette át. Karakterei a magyar társadalom jellegzetes alakjait figurázták ki: ilyen volt a vidéki földesúr, Mokány Berci, Sanyaró Vendel köztisztviselő, Mihaszna András rendőr, a mucsaiak gyülekezete, vagy Spitzig Iczig, a zsidóság stílusjegyeit is magán viselő nagypolgár alakja. A később legendává nőtt Rákosi Jenő, Dóczy Lajos és Hevesi Lajos mellett Arany János is dolgozott a lapnak, de a Kecskeméten diákoskodó Abonyi Lajos író versei, a Kecskeméti Művésztelep megalapításában is részt vevő Munkácsy-díjas festő és grafikus, Herman Lipót, a művészkolónia tagja, Pólya Tibor karikaturista, valamint a hírös város szülöttje, Fényes Adolf festőművész rajzai is megjelentek a Borsszem Jankóban.

80 éve, 1938. január 5-én született Móricz Ildikó színésznő. Érettségi után Pathó Istvánnal, Tyll Attilával és Zoltay Károllyal együtt tagja volt az 1956-os, Obersovszki Gyula és Túróczi György által alakított Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiónak. 1957-től a Csokonai Színházban, 1958–tól az egri Gárdonyi Géza Színházban, 1960-tól a Békés Megyei Jókai Színházban, 1961 és 1965 között a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Elsősorban szubrett- és karakterjellemek alakításában aratott sikert. Később a Madách Színház tagja lett. Főbb szerepei: Stázi (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Lucy (Brecht–Weill: Koldusopera); Birike (Móricz Zs.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül).

A film világában is otthonosan mozgott. Az utánam srácok című ifjúsági filmben, s a nagy sikerű Egy óra múlva itt vagyok című sorozatban is láthattuk szerepeiben „lubickolni”. Ezek persze csak villanások, kiragadt alakítások egy szép, de a kegyetlen betegség által mégis kettétört színészkarrierből. Legnagyszerűbb, és leghűségesebb játszótársa, életének utolsó pillanatáig szerelmes társa az a Pathó István volt, akivel Mátészalka utcáin már összekötötték sorsukat. Ez a szerelem végigkísérte életüket, a film és a színház által kijelölt keretek között. 2013-ban hunyt el.