85 éve, 1932. március 5-én született Gelley Kornél Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. Első próbálkozásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amelynek elvégzése után, 1954-ben egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1955 és 1961 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. Ide érkezett 1961-ben a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Major Tamás és a főrendező Marton Endre, hogy férfi színészt keressenek társulatukba. Egyik választottjuk volt Gelley Kornél, aki még abban az évben szerződött a Nemzetibe, amelynek azután huszonegy évadon át tagja volt. A színház Blaha Lujza téren álló épületének lebontása előtt, 1964. június 28-án tartották meg az utolsó előadást, a Lear Királyt, amelyben Alban hercegként neki jutott a darab és egyben az épület zárszava. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katona József Színház társulatához, amelynek korán bekövetkezett haláláig tagja volt.

Sovány volt és két méternél is magasabb, úgyhogy alkata, karaktere meghatározta szerepkörét, pontosan kidolgozott groteszk figuráit. Fanyar egyéniségű jellemszínészként többnyire csak mellék- vagy epizódszerepeket játszott. Kétszer kapott főszerepet, Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja (1986), valamint Ladislav Smocek Dr. Burke különös délutánja (1983) című darabok címszerepét játszotta el.

Jelentősebb színpadi alakításai: a Szentivánéji álomban Demetrius, a Királyasszony lovagjában Don César, az Egerek és emberekben Lennie, a Kispolgárokban Pjotr, Az ember tragédiájában Péter apostol, Rudolf császár, az Idegenben Soltész mérnök, a Marat halálában Kokó énekes. Utolsó szerepe A revizor tanfelügyelője volt.


1962-től tévéfilmekben, 1963-tól mozifilmekben is játszott, jelentős alkotásokban alakította markáns karaktereit. Tragikomikus érzékét a Hány az óra Vekker úr? (Boronkay Vince ezredes), egyéniségteremtő erejét a Tanítványok (Magyary Zoltán professzor), intrikusi hajlamát a Mikszáth Kálmán regényéből készült Akli Miklós (Stadion grófja) igazolta. Sajátos hangkaraktere révén számos szinkronfeladatot kapott, A busz című angol tévésorozat az ő szinkronizálásával aratott sikert, de számtalan rádiójátékban is szerepelt. Kevéssé tudott, hogy zongoristaként is kiváló volt. 1965-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művész címet kapott.

57 éves korában halt meg Budapesten. Az őt a Nemzeti Színházhoz szerződtető Major Tamás mellett nyugszik a Kerepesi temetőben.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)