
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2017. március 16.

175 éve, 1842. március 16-án Kecskeméten hunyt el Ferenczy János György kapitány, Ferenczy Móric apja. 1773. április 16-án, a hírös városban született. Kapitányként harcolt a Napóleon ellen szervezett osztrák seregben. A harcokban 1794-ben elvesztette jobb karját. Ekkor a katonaságtól nyugalomba vonult. Megnősült, feleségül vette Breitvicz Dorottya bárónőt. 1804-ben telepedett le Kecskeméten. 1809-ben a napóleoni hadak magyarországi támadása hírére Pest megye elrendelte, hogy a városok gyalog és lovas űző sereget állítsanak fel. Kecskemét 300 lovasból és 600 gyalogosból álló seregének kapitánya Ferenczy János lett. Földi maradványai a nagytemplom szentélye alatt vannak elhelyezve.
(Források: *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

145 éve, 1872. március 16-án Kecskeméten született Gál Jenő ügyvéd, liberális politikus. Számos nagy büntetőperben (Haverda Mária, Erdélyi Béla gyilkossági ügye, Dréhr Imre hivatali visszaélései, frankhamisítási per stb.) mint bűnügyi védő vett részt. Vázsonyi Vilmos mellett aktívan közreműködött a Demokrata Párt megszervezésében, annak ügyvezető elnöke lett, s programjával 1926-tól 1935-ig a budapesti kerületek képviselője volt. Harcolt a halálbüntetés bevezetése ellen. A Halálbüntetés Ellenes Szövetség első, a halálbüntetés és a statárium ellen tiltakozó kiáltványára született több mint tízezer aláírást tartalmazó íveket, amelyeken többek között József Attila kézjegye is szerepelt, Zsolt Béla országgyűlési képviselőtársával ő adta át dr. Csopey Dénes kúriai bírónak, az Igazságügy-minisztérium Büntetőjogi Ügyosztály vezetőjének. Gál Jenő irodalmi tevékenysége is jelentős. Létrehozta és szerkesztette a Büntetőjog című szakfolyóiratot 1926 és 1939 között. 1940. március 24-én hunyt el.
(Források: *Budapest Főváros Levéltára *Magyar Életrajzi Lexikon)

80 éve, 1937. március 16-án hunyt el Horváth Mihály orvos, országgyűlési képviselő. 1859 júniusában, a hírös városban született. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten, a református főgimnáziumban végezte, és itt tett érettségit dicséretes eredménnyel. Részt vett a főiskolai önképzőkör működésében, a főiskolai ének- és zenekarban, s az akkoriban alakult önkéntes tűzoltóságban, amelynek előbb szakaszvezetője, majd segédtisztje lett. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte, majd Lumnitzer Sándor egyetemi tanár mellett két évig mint műtős növendék dolgozott.

Édesapja halálhírére tért haza szülővárosába, apja tevékenységét folytatta. Hamarosan a város egyik legkeresettebb, legkedveltebb orvosa lett. A törvényhatósági bizottság tagjaként a közügyek intézésében is közreműködött. Éveken át elnöke volt a közegészségügyi bizottságnak. Kada Elek polgármesterrel ő tervezte a Kaszinó és a Gazdasági Egyesület székházát. Függetlenségi és '48-as programmal Kecskemét város felső választókerülete 1910-ben országgyűlési képviselővé választotta meg. 1918-ig, a képviselőház feloszlatásáig volt tagja a parlamentnek. Az I. világháború alatt őrnagyorvosként a kecskeméti tartalékkórházat és a Vöröskereszt kórházát vezette. 1918 végén a kecskeméti Nemzeti Tanács elnökévé választották. A munkásság vezetőivel azon fáradozott, hogy a város élelmezésében fennakadás ne legyen, a harcból visszatérő katonák ellátását biztosítsák. Segítséget nem kapott munkájához, ezért lemondott.

Közgazdasági és pénzügyi téren is fontos tevékenységet fejtett ki. Hosszú időn keresztül igazgatósági tagja volt a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbanknak, a Központi Takarékpénztárnak, a Kecskeméti Takarékpénztáregyesületnek. Elnöke volt az Uri Kaszinónak és az Első Kecskeméti Pinceszövetkezetnek. Mint a református egyház presbitere egyházi és iskolai ügyekkel is foglalkozott. Elnöke, majd örökös díszelnöke volt az orvosszövetségnek. 1922-ben pár hónapra ismét képviselő lett, majd Zsitvay Tibor képviselősége után harmadszor 1927-ben küldte őt a kecskeméti felsőkerület a parlamentbe. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytatott, számos politikai, közgazdasági és egészségügyi tárgyú cikke jelent meg.

1934 januárjában, orvosi munkájának 50. évfordulóján aranydiplomával jutalmazták. Az ünnepelt köszöntésére közel ötszázan gyűltek össze a városháza dísztermében. 16 beszéd hangzott el, valamennyien elismerő szavakkal illették Horváth Mihályt. "Azt üzeni az Alma Mater, hogy az első diplomát azzal adta, hogy tudását az emberiség javára és az egyetem dicsőségére kamatoztassa. A mai aranydiplomát pedig azért, mert elismeri, hogy ebben a reményében nem csalódott." (Verebély Tibor, az Országos Orvosszövetség elnöke); "Az örvendező édesanya gördülő könnyei között nézi a ref. egyház hűséges fiát, aki az ünneplésre csendes szóval felel: Istené a dicsőség. Főhajtva állunk az egyház legidősebb presbitere előtt.

Az ő legszebb diplomája az élete." (Hetessy Kálmán dr. kecskeméti református lelkipásztor); "Ha felvonulnának mindazok, akik jóságának fehérkenyeréből kaptak, feketelne a főtér a sokaságtól." (Fáy István főispán); "Ha a szeretetet tudományosan értékelni tudnák, Horváth Mihály külön diplomát érdemelne." (Rácz Béla dr. jogakadémiai dékán); "Sok-sok szárnyra kelt árvaházi növendék őrzi drága emlékét az Árvaház 15 éven át kedves Doktor Bácsijának." (Mares Géza árvaházi igazgató); "30 évig háziorvosa a ferencrendi barátoknak. Jósággal és szeretettel fogta meg a szíveket." (P. Halász Jeromos ferencrendi házfőnök).

Horváth Mihály is szólt az egybegyűltekhez: "Zavarba hoznak az érdemen felüli dicséretek. Kötelességteljesítés volt az életem. 50 év előtti avatásomon megjelent néhány barátom, most pedig olyan közönségem van, amilyenre álmában sem mer gondolni az ember. Mindig Kecskemét rajongója voltam és az leszek, amíg élek. ... A legnagyobb boldogság nekem, amikor egy-egy kézfogásból, egy-egy tekintetből érzem, hogy szeretnek..."
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Közlöny, 1934)