
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2025. április 11.

PARTNEREINK

Ma történt2017. január 3.

125 éve, 1892. január 3-án hunyt el Simonyi Antal festőművész, fényképész.

Kecskeméten született 1821 júniusában. Iskoláit szülővárosában és a pesti Institutum Geometricumban végezte, nyelveket tanult és a festészetben is képezte magát. 1841-ben a bécsi akadémia antik rajzosztályán folytatta tanulmányait, majd három évet Velencében töltött. Firenzében és Rómában is tanult. Hosszabb ideig dolgozott Párizsban mint arcképfestő. Itt ismerkedett meg a fényképezés mesterségével. A szabadságharcban való szerepe és a szocialista tanok terjesztése miatt 1851-ben letartóztatták, a pesti Újépületben raboskodott. 1855-ben szülővárosa anyagi támogatásával utazhatott ismét Párizsba, tanulmányútra. Az 1855-i párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányáért aranyéremmel jutalmazták. Hazatérése után, 1856-ban Pesten fényképészműtermet nyitott. Rövid idő alatt Pest egyik legnépszerűbb fényképésze lett.

A magyar fényképészet és portréfényképezés úttörője volt. A fényképezéssel tudományos alapossággal foglalkozott, szakmai előadásokat is tartott. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak, a Magyar Képzőművészeti Társulatnak. Egyik kiemelkedő munkája az 1861. évi országgyűlés tagjairól készített albuma. Arany János és Madách Imre legismertebb portréit is ő készítette. Az 1872. évi kecskeméti iparműkiállításon aranyéremmel jutalmazták képeit. Részt vett az 1873. évi bécsi világkiállításon is. Karrierje 1883-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe juttatták. Minden vagyonát elárverezték, és nevelt lányai segítségére szorult. Élete utolsó éveiben a Statisztikai Hivatal tisztviselőjeként dolgozott.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

100 éve, 1917. január 3-án hunyt el Ács Ferenc pedagógus, teológus tanár. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Tatán kezdte, majd Kecskeméten és Pesten folytatta, a teológiát Esztergomban végezte. 1870. augusztus 2-án szentelték pappá, és a perbetei plébániához rendelték segédlelkésznek. 1875-től az esztergomi szeminárium tanára lett: magyar irodalmat, hittant és görög nyelvet tanított. Betegeskedése miatt azonban tanári állásáról le kellett mondania, és ismét segédlelkész lett Perbetén. 1880-tól nyitraegerszegi, 1894-től haláláig kürti plébános volt.

Papi és tanári munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytatott. Elsősorban egyházi szónoklattal foglalkozott. Szentbeszédeket írt a Katholikus Hitszónokba és a Katholikus Lelkipásztorba. A Magyar Sionban ismertetéseket közölt; az Egyházszónoklati Lapokban - 1879-ben - Bossuet és Az egyház atyái címmel jelentek meg cikkei, míg az István bácsi Naptárába és az Uj Magyar Sionba értekezéseket írt. Költeményei a Nővilágban, István bácsi Naptárában és a Hölgyek Lapjában jelentek meg.
(Források: *Magyar Katolikus Lexikon *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

95 éve, 1922. január 3-án, Kecskeméten született Vincze János fotográfus. Villanyszerelő szakmát tanult, 43 évi munka után ment nyugdíjba. Zenével is foglalkozott, mintegy húsz éven át játszott a kecskeméti szimfonikus, színházi és tánczenekarokban, de igazi szerelme a fényképezőgép volt. "1949-ben kezdtem fotózni egy egész egyszerű 6x9 cm-es Kodak géppel, és kimondottan emlékképeket készítettem. 1951-től tevékenykedhettem a Révész Imre Képzőművész Kör fotószakkörében – tulajdonképpen itt kedveltem meg igazán a fotózást. Nagyon sokat tanultam Mátis Kálmántól, a kör vezetőjétől."

A "Don-kanyar" a Kádár utca felől
(Fotó: Vincze János, 1979)

Alapító tagja és legeredményesebb kiállítója volt a Kecskeméti Fotóklubnak. Emellett részt vett több kecskeméti fotószakkör munkájában is. 1988 őszétől a Táncsics Mihály Művelődési Házban működő Kecskeméti Fotókör vezetőjeként adta át tudását a fiataloknak. Elsősorban fekete-fehér fotókat készített, de színes diával is eredményesen foglalkozott. Érdeklődési köre főleg a táj, és a benne élő ember életének ábrázolása volt. Összesen mintegy 270 kiállításon és pályázaton fogadták el képeit, amelyeken 11 első, 18 második, 8 harmadik, 2 negyedik, 29 tiszteletdíjat és sok oklevelet kapott.

1999 júliusában hunyt el. A kecskeméti Köztemetőben Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum akkori igazgatója e szavakkal búcsúztatta: "Míg élt, ő volt az a csendes, halk szavú és léptű, derűs öreg fotós, aki minden kiállításunkra eljött, néha külön is felkeresett egy-egy ötlettel, problémával. Kért és kapott tanácsot. De nekem már ekkor sem csak ennyit jelentett, hanem elsősorban a képeit. Azokat a főként fekete-fehér nagyításokat, amelyek egy önmagával és a világgal békében élő, még a régi iskolán nevelkedett, tehát jól komponált, szépen világított, mívesen kivitelezett képi világot tükröztek és tükröznek."

Fohász
(Fotó: Vincze János)

Dr. Csatári Bálint, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének korábbi igazgatója így méltatta: "János bácsi, a klasszikus fotográfus szinte mindent tudott a fotózásról. Pontosan úgy, ahogyan azt tudni kell. S szerintem ennél még többet is tudott. Munkái tele vannak őszinte emberi-mesteri alázattal a témák iránt, sugározzák a szerző hitét, a dolgos emberi szorgalom – halk, de a képeken igen erőteljesen átható – diadalát. Hogy ami megörökíttetett és átadhatóvá vált – immár az utókor számára – annak szinte mágikus figyelemfelhívó ereje kell, hogy legyen. Remélem ugyanis, hogy azt akarjuk: a jövendő utókor egy kicsit végre hálásabb és kevésbé gyorsan felejtő, mérsékeltebben romboló és ismét emberibb legyen az előzőnél."
(Források: *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Fotókör *Kecskeméti Kaszinó Kulturális Egyesület)