100 éve, 1917. január 15-én született Dabizs Zoltán tanár. 1928-tól 1936-ig Kecskeméten, a Tisza István Református Reálgimnáziumban tanult, majd itt is érettségizett. 2007 januárjában, Nagykőrösön hunyt el.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Nagykőrösi ki kicsoda?)

100 éve, 1917. január 15-én született Morlin Imre jezsuita tartományfőnök, lelki író. Apja magas rangú katonatiszt volt, fia is erre a pályára készült. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, azután a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolán folytatta tanulmányait. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Budapesten tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került.

Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban a fővárosban belépett be a jezsuita rendbe. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott. 1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. Az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is, akiket hittanra tanított. Emiatt börtönbe került. Később regényeket kezdett írni, „vallásos krimiket”, amelyeket sokáig csak gépelt példányokban lehetett olvasni. A kisregények az 1990-es években, Kecskeméten, a Korda Kiadó jóvoltából nyomtatásban is megjelentek.

Morlin atya egyik Kecskeméten
megjelent ifjúsági regénye

1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a budapest-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalusi új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Budapesten, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–tól a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána főleg fővárosi lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.
(Források:  *jezsuita.hu  *Martinus, a Szombathelyi Egyházmegye havilapja)