
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2017. december 4.

Körülbelül 600 orgona, köztük a kecskeméti Nagytemplom korábbi, az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon bemutatott 3 manuálos, 32 regiszteres hangszere is abból az orgonagyárból került ki, amelyet a mesterségét a hírös városban elkezdő Országh Sándor fiai alapítottak.

A fiatalabbik testvér, Országh Antal 165 évvel ezelőtt, 1852. december 4-én Kecskeméten született. Bátyjával, Sándorral együtt folytatta apjuk mesterségét. Részt vett az Országh Sándor és Fia Orgonagyár 1861-es alapításában. 1898-ban, amikor a gyár Rákospalotára költözött, kivált bátyja üzeméből és Nagyváradon rendezte be önálló műhelyét. Elsősorban mechanikus és pneumatikus kúpládájú orgonákat készített. Többek között a budapesti kármelita templom és a sarkadi római katolikus templom hangszere dicséri a munkáját.

90 éve, 1927. december 4-én, Kecskeméten született prof. dr. Liszka György orvos, radiológus, onkológus. Édesapja a hírös város polgármestere volt. A vérzivataros időket átvészelve 1953-ban Szegeden nyerte el orvosi diplomáját. Előbb Karcagon, majd Gyöngyösön, illetve 1956-tól kezdve a Fővárosi János Kórház Röntgendiagnosztikai osztályán végezte orvosi munkáját. 1967-ben a Tétényi úti Kórház (ma Szent Imre Kórház) Röntgendiagnosztikai Osztályán adjunktusi, majd főorvosi kinevezést nyert el. Mindkét utóbbi munkahelyén a betegek ezreivel foglalkozott és rendkívül széleskörű orvosi tapasztalatokat szerzett. 1974-ben az Országos Onkológiai Intézet Röntgendiagnosztikai Osztályának vezetésével bízták meg, s ezt a munkakört 1997-ben történt nyugdíjazásáig töltötte be. Itt tudta igazán kibontakoztatni kiváló szakmai képességeit.

Nevéhez fűződik a modern képalkotó eljárások szinte úttörő intézeti bevezetése, amelyeket a 80-as évek elején hazánkban még csak elvétve tudtak alkalmazni. Meghonosította szakmájában a klinikai patológiai és onkológiai szemléletet. Nemcsak „fényképész” volt, hanem igazi „konzultáns”, aki nem nyugodott meg addig, míg a helyes kórisme bizonyítást nem nyert. Mélyrehatóan foglalkozott a mellkasi „kerekárnyékok” kettőződési idejével és a daganatok biológiájával. 1974-ben kandidátusi, 1989-ben MTA Doktori címet szerzett. A Magyar Onkológia című folyóirat főszerkesztője, a Magyar Radiológia társszerkesztője, a Magyar Onkológiai Társaság elnöke, a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségi tagja volt. Több mint 50 közleménye látott napvilágot rangos hazai és külföldi lapokban. Munkatársként részt vett a legtöbb patológiai és klinikai munkacsoport tevékenységében is. Számos ritka kórkép felismerése fűződött nevéhez. Munkájának jelentős részét a szakorvosképzésben fejtette ki. Rendszeresen oktatott és tagja volt a klinikai onkológiai vizsgabizottságnak. Mindenütt a „csapatmunka” fontosságát hirdette és az orvosokat a gondolkozásra ösztönözte. A vizsgázott orvosokkal a kapcsolatot tovább tartotta: „Liszka Professzor” neve ma is fogalom körükben. Nem véletlen, hogy súlyos betegen, két héttel halála előtt még vizsgáztatott, mert ezt elengedhetetlen kötelességének vélte.

2000 márciusában, Budapesten hunyt el. Dr. Eckhardt Sándor Széchenyi-díjas orvos, onkológus így méltatta: "Liszka György igaz ember volt, megalkuvástól távol szinte aszkéta jellem. De ugyanakkor rendkívül gazdagnak bizonyult gondolatokban, tudásban és műveltsége is szinte enciklopédikus volt. Örülni tudott például egy madárnak, vagy egy szobornak, mert kitűnő ornitológus volt és szinte történész, aki ismerte az archeológiát is. Élvezet volt vele bármiről beszélni. Ugyanakkor eléggé modern felfogású volt ahhoz, hogy életének utolsó két évében mégis az informatika segítségével a Világbank megbízásából a hazai emlőrákszűrés egyik szakértőjévé nője ki magát."
(Források: *Katona József Könyvtár *Magyar Onkológia, 2000)

75 éves Dohnál Tibor festő, szobrász. Cegléden született 1942. december 4-én. Tanulmányait a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán és Budapesten folytatta. Mestereinek Platthy Györgyöt, Martyn Ferencet és Gy. Szabó Bélát vallja. Győrben kezdte pályáját. Élt Sopronban, Cegléden, jelenleg Egerben szabadfoglalkozású művész. Számos hazai és nemzetközi művésztelep munkájában vett részt. Első festményei, grafikái témájukat a falusi életből merítették. Kevés színnel, sötét tónusban ábrázolta a magyar vidék fogyatkozó lakóit, jelképpé formálható tárgyi kultúráját, épületeit. Már ekkor jelentkezett stilizáló hajlama, amely fokozatosan síkjelekké alakította - erőteljes redukción átvitt - motívumait. Merített a népművészet formakincséből, egyre tisztább rendszerét dolgozva ki eszközeinek. Grafikáin, festményein, murális munkáin, plasztikáin, épületekhez kapcsolódó művein egyaránt a monumentalitás iránti igény érvényesül. Tagja a Magyar Festők Társaságának, a Xilonnak (CH), az Európa 24-nek és a Nemzetközi Kepes Társaságnak. 1984-ben Vasarely meghívására vendégtanár volt Aix-en-Provance-ban. Számos elismerés birtokosa. Többek között 1972-ben Nagy István-díjat, 1977-ben Káplár Miklós-érmet, 1999-ben Pro Arte Európa 24 díjat kapott. Művei Kecskeméten, a Katona József Múzeumban is megtekinthetők. Fia, Áron, a korán elhunyt szobrász-fényművész Kecskeméten született.
(Források: *Katona József Könyvtár *Kortárs Magyar Művészek Lexikona)