15 éve, 2002. április 28-án hunyt el Balanyi Béla levéltáros, muzeológus. Kecskeméten született 1911. február 1-én. 1931-ben érettségizett Nagykőrösön. Jogi tanulmányait a Kecskeméti Református Jogakadémián kezdte, majd a katonai szolgálatok miatti megszakítások után a kolozsvári egyetemen avatták jogi doktorrá 1942-ben. 1942-től Nagykőrösön közigazgatási gyakornok volt, közművelődési, közgyámi és közellátási előadói feladatokat végzett. 1945-ben megmentette a nagykőrösi levéltár értékes iratanyagát. 1945 áprilisában városi levéltárossá választották. 1949 novemberétől az újonnan megnyílt városi könyvtár első könyvtárosa lett. 1950-től a Kecskeméti Állami Levéltárban dolgozott, ahova a nagykőrösi levéltári anyag is átkerült. 1953-tól 1973-ig a levéltár igazgatója volt. 1949-től 1972-ig másodállásban a nagykőrösi múzeum igazgatói feladatait is ellátta. Levéltári kutatásainak eredményeit 1958-tól számos tanulmányban és több mint kétszáz újságcikkben tette közzé. Régészeti terepjárásait 1948-ban kezdte el. 50 év alatt 56 Árpád-kori és 29 késő középkori falu helyét azonosította be a Duna-Tisza közén. Ásatásai és leletmentései révén sok értékes lelet került közgyűjteményekbe. Ő végezte el a Tiszabög-Kincsempart régészeti kutatásait is. Tiszakécske monográfiájának anyagát kecskeméti levéltári évei alatt gyűjtötte, az 1970-es években írta. A város múltjának kutatásáért 2001. augusztus 20-án díszoklevéllel tüntették ki.
(
Források: *Bács-Kiskun Megyei Levéltár *Balanyi Béla: Tiszakécske története 1849-ig *Nagykőrösi ki kicsoda?)
Könyvajánló
MEGJELENT! MEGJELENT! MEGJELENT!
VALLOMÁSOK, EMLÉKEK
- az életről, Kecskemétről
Ötven életút, ötven sikertörténet
(további információk: »» )
TÁMOGATÓINK
A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata