185 éve, 1831. szeptember 21-én hunyt el Mándi Márton István főiskolai tanár, filozófus, nyelvész, a pápai református kollégium egykori rektora, igazgatója. Iszkaszentgyörgyön született 1760. november 23-án. Előnevét édesapja szülőfalujáról, a Szabolcs megyei Mándról kapta. 1771-től Szentkirályszabadján, majd 1774-től 1778-ig Kecskeméten, ezt követően pedig a debreceni kollégiumban tanult. Utána Hajdunánáson volt az akadémia rektora. Tanulmányait a göttingeni egyetemen folytatta: főként Kant német filozófus gyakorolt rá nagy hatást. 1790-ben, hazaérkezve, elvállalta az 1754 után különböző okok miatt jelentéktelenné vált pápai kollégium vezetését, és nyomban hozzákezdett annak korszerűsítéséhez. Szívós, következetes munkával évtizedek alatt a debrecenivel és a sárospatakival egyenlő színvonalúvá tette azzal, hogy új nevelési elveket és gyakorlatot valósított meg. Ezeket az elveket az önmaga által készített kéziratos pedagógiai könyvében rögzítette is. Ő volt az első magyar filozófus, aki Kant tanítását nemzeti nyelvünkön magyarázta. Felismerte a természettudományi tantárgyak tanításának szükségességét. 1831-ben kolerában halt meg.