Ma történt2016. szeptember 19.

175 éve, 1841. szeptember 19-én Kecskeméten született Kovács Evangelista János piarista tanár, költő. Szülővárosában, a piaristák iskolájában végezte a gimnázium négy alsó osztályát, majd miután Vácott, belépvén a rendbe, kitöltötte a noviciátusi évét, szülővárosában folytatta a 7. tanévvel. Sőt, a 8. évet is itt végezte, de miközben az érettségire készült, már tanári szerep is várt rá: 1862/63-ban a gimnázium 2. osztályának lett a főnöke (a 11—12 éveseké). Kecskeméti tartózkodása nagyon fontossá vált egész életútjára nézve: „Itt tör ki költői hajlama, itt vesz határozottabb irányt fejlődő  tehetsége. Itt születnek első szárnypróbálgatásai, itt aratja első sikereit. ... Verseit különböző újságok örömmel közlik. Ettől kezdve állandó munkása maradt az irodalomnak" — írta többek közt nekrológjában az 1900/1901-es szegedi gimnáziumi értesítő.

Később Nyitrán, Szegeden és Tatán oktatott, majd 1867-től, immár fölszentelt papként és okleveles tanárként, ismét Kecskeméten tanította a magyar irodalmat és a latin nyelvet. A hírös városban töltött néhány év után Sátoraljaújhelyen igazgatóként dolgozott, azután Vácott tanított. Végül Szeged lett az állomáshelye, ott halt meg 1901. január 21-én.

A szegedi piarista sírkert

A sírtáblák az ott nyugvók - köztük Kovács Evangelista János - neveivel

Kovács Evangelista János korának ismert költője, irodalmára volt, neve azonban később homályba veszett. Mindez talán annak is köszönhető, hogy verseit és cikkeit, melyek fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg - írt a Kecskeméti Lapokba (1872), a Kecskemétbe (1873) és a Kecskemét-Vidéki Közlönybe (1873) is - Árva Imre, Majzik K., Csöndes és Kelendi álnevekkel közölte. Költészete csúcsának tekinthető Netti, a magyar zsidónő című hosszú elbeszélő költeménye (1888). Horatius műveihez összegzett Latin-magyar zsebszótára (1887) komoly segítséget nyújtott a diákoknak és a szaktanároknak is. Több dalát Szögedi Endre zenésítette meg. Názáreti Jézus című költői beszélye és néhány fordítása (Cato, Horatius, Szt.Ágoston) kéziratban maradt. Az 1800-as évek végén tagjai közé választotta a Dugonics Társaság, melynek aktív tagja maradt haláláig.

(Források:  *Holczer József: 150 éve született Kovács Evangelista János piarita  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Petőfi Népe, 1991  *Ruppert József: A magyar piaristák sírjai 1945-2015)

95 éve, 1921. szeptember 19-én született Osváth Viktor református lelkész, karnagy, zeneszerző, Kecskemét huszadik századi egyházzenei életének kimagasló alakja. Zenei tehetségét zongoraművész édesanyjától örökölte. Tanulmányait Kecskeméten, a Református Gimnáziumban végezte, majd 1939-tól a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. A lelkészi oklevél megszerzése után Cecén, Vezsenyben, illetve Budapesten volt segédlelkész, közben kántortanítói oklevelet is szerzett. 1952-ben Vezsenybe választották lelkipásztornak, majd 1960-tól 1981-ig Kecskeméten szolgált mint lelkész-karnagy, egyben énekügyi előadó. Első igehirdetését e szavakkal kezdte: „Arra kérem az Istent, hogy a szószéken és az orgonán is egyformán dicsérhessem őt.”

Egyházzenei munkássága ekkor bontakozott ki. Továbbfejlesztette a kecskeméti gyülekezeti énekkart, amely a Psalmus Hungaricus szövegírója, az egykori kecskeméti városbíró és prédikátor iránti tiszteletből felvette Kecskeméti Vég Mihály nevét. A kórus rendszeresen tartott zenés áhítatokat, amelyeken az egyházi zene régi és újabb alkotásai hangzottak fel. Dr. Gárdonyi Zoltán, aki akkor a református egyházzene vezető alakja volt, számos művet írt Osváth Viktor kórusa részére, és többször részt vett a kecskeméti zenés áhítatokon.

Munkássága nem korlátozódott csupán városa zenei életére. Az egész egyházmegye, sőt az egész ország egyházi zenéjére nagy hatást gyakorolt. Tanácsaival segítette a kisebb énekkarokat. A református énekeskönyv dallamaira igen sok kórusfeldolgozást készített. Munkásságának fő célja az énekeskönyv népszerűsítése, a zsoltárok és a régi magyar énekek megismertetése, megszerettetése volt.

„Hosszú volt az út Kecskeméttől Kecskemétig” – emlékezett vissza 1983-ban, az utolsó énekkari szeretetvendégségen, ahol egyre jobban súlyosbodó betegsége (Parkinson-kór) miatt végleges búcsút vett kecskeméti nagy családjától. A budapesti Schweitzer Albert otthon lakója lett, ahol testi, lelki megnyugvást talált.

(Források: Barócsi Edit: Osváth Viktor élete és egyházzenei munkássága • Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára • Máté János: Osváth Viktor)  

Könyvajánló

MEGJELENT!   MEGJELENT!   MEGJELENT!

VALLOMÁSOK, EMLÉKEK
- az életről, Kecskemétről

Ötven életút, ötven sikertörténet

(további információk: »» )

 

 

TÁMOGATÓINK

   

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata