85 éve, 1931. október 20-án hunyt el Moór Emánuel zongoraművész, zeneszerző. 1863. február 19-én Kecskeméten született. Művelt szülei - apja a kecskeméti zsinagóga kántora volt - gyorsan fölismerték rendkívüli tehetségét, segítségükkel Prágában, Budapesten és Bécsben folytatott zenei tanulmányokat. A család később New Yorkba költözött, 1885 és 1887 között ott koncertezett. Európába visszatérve életre szóló barátságot kötött Pablo Casalsszal, és sokat zenéltek együtt. 1889-ben találkozott Brahmsszal, akinek stílusa mélyen hatott rá. Három operát, számos szimfóniát és zongoraversenyt írt. Szonátái, dalai, kórusművei napjainkban újra felhangzanak, csakúgy mint két legjelentősebb szimfóniája, a Bartók és a Kossuth szimfónia. Az I. világháborút követően érdeklődése a hangszerkonstrukció felé fordult, újításokat vezetett be vonós hangszereken, és az ő nevéhez fűződik a Pleyel-Moór zongora (az ún. "Duplex-Coupler Grand Pianoforte") megszerkesztése, amelynek két, egymás feletti klaviatúrája fokozza a zongora dinamikai skáláját. A hangszert Moór és felesége, Winifred Christie zongoraművésznő Budapesten is bemutatták 1928-ban. Az I. Világháború kitörésekor visszavonult Svájcba. 1931. október 20-án hunyt el a svájci Mont Pélerin sur Veveyben.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Petőfi Népe, 1968)