120 éve, 1896. november 8-án Somorján született Tallós Prohászka István festő, illusztrátor. Szülőhelyén járt polgári iskolába, mialatt megélhetését kisegítő munkákkal és másolással kereste meg. Később a Pozsony vármegyei Malackán dolgozott telekkönyvi írnokként. 1915-ben katona lett, 1919-ben a 13. vörös pozsonyi honvéd helyőrségi gyalogezred katonájaként áthelyezték Magyaróvárra, s itt harcolt a Magyarországi Tanácsköztársaság védelmében. Már ezekben az években kitűnt rajztehetségével, több mint kétszáz rajzot és vízfestményt alkotott a harcokról mint ezredrajzoló. Egy ideig román fogságban volt - 1919-ben szabadult a kecskeméti internáló táborból -, majd 1920 és 1924 között a budapesti Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait, ahol tanárai Sándor Béla és Haranghy Jenő voltak. Eközben több hónapig tanult Berlinben is.

Tanulmányainak befejezését követően 1924-ben visszatért szülővárosába, Somorjába. Első saját kiállítását a szülővárosában található műtermében rendezte 1925-ben feleségével, Lauer Mária iparművésszel együtt. A Garam völgyében részt vett a Sarló nevű csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalom szociográfiai kutatóútján. A Somorján töltött első évek termését 1928-ban mutatta be Pozsonyban egy önálló kiállítás keretében. A rákövetkező évben, 1929-ben már a budapesti Nemzeti Szalon épületében jelentkezett önálló kiállítással. Több csoportos kiállításon belül mutatta be alkotásait Prágában, Kassán, Komáromban és Budapesten.

Aktívan részt vett a szlovákiai magyar kulturális életben. 1935-ben elnyerte a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság aranyérmét, amelynek alapító tagja volt. Pain álnéven publicistaként is részt vett a csehszlovákiai közéletben; számos művészeti, illetve politikai cikke, valamint karcolatai jelentek meg a főbb csehszlovákiai magyar folyóiratokban. 1928 és 1937 között számos könyv kiadásánál működött közre illusztrátorként.

1947-ben átköltözött Magyarországra, ahol Mosonmagyaróváron folytatta festőművészi munkásságát. Hetvenedik születésnapja alkalmából 1966-ban szülővárosa egy Somorján megrendezett kiállítással tisztelgett a képzőművész előtt. 1969-ben Mosonmagyaróváron rendezett jubileumi kiállítást, amelyen egész életművének keresztmetszetét mutatta be 1919-től 1969-ig. A festő számos szakköri foglalkozásán sok helybéli tehetséges növendéket tanított meg a szakma fogásaira. Életének utolsó éveiben nagyon szerény körülmények között élt, különc természetéből kifolyólag a szükséges segítséget sem kaphatta meg. Újrónafőn hunyt el 1974-ben. Életútját Szíj Rezső református lelkész, irodalom-, művészet- és helytörténész - aki az 1980-as évek végén a kecskeméti Ráday Múzeumnak közel ötezer grafikát, kisgrafikát ajándékozott - több írásában is méltatta, 1979-ben önálló kötetben is összefoglalta.

(Források:  *A Hét, 1975  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Szíj Rezső: Tallós-Prohászka István  *Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet)


25 éve, 1991. november 8-án adták át Katona József teljes egészében felújított szülőházát, melyben 1970-től emlékmúzeum működött, s napjainkban is a magyar drámairodalom kiemelkedő alakjának emlékét ápolják, őrzik. A Katona József születésének 200. évfordulóján szervezett ünnepségsorozat első eseményén előbb Merász József polgármester köszöntötte az érdeklődőket, majd Kerényi Ferenc, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója mondott avatóbeszédet.


Idős Katona Tamás takácsmester hajdani otthonában — akkoriban VII. tized 2319 számú épület volt a neve — született 1791-ben a Bánk bán szerzője, és innen kísérték utolsó útjára. Harmincnyolc nyarat látott mindössze. A házat 1810-ben alapjaiban újjáépítették, megtoldották, a nyilvántartásban így szerepelt: Boldogh u. 2. A hajdani kecskeméti főfiskális nevét az irodalmi lapok egy évtized elteltével már „hazafiúi kegyelettel” emlegették. Katona közvetlen hozzátartozói azonban igen szűkösen éltek az ötablakos házban. Alig néhányan tudták, hogy ki játszott, tanult, dolgozott, örvendezett és szomorkodott falai között. 1883-ban ifjú Horváth János orvos javaslatára emléktáblával jelölték meg az épületet. „Az összes magyar hazának részvételével” tartott ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia rangos küldöttsége is részt vett.

Az épület 1971 óta emlékház. A Katona József Emlékház állandó kiállítását megtekintve a látogatók megismerkedhetnek Katona korának helyi és országos kulturális viszonyaival, a drámaíró életével, pesti színházi élményeivel és munkásságával, valamint a Bánk bán históriájának legfontosabb mozzanataival. A kiállított tárgyak között helyet kaptak Katona József kéziratai, a család tulajdonából származó óntányér, egy ceruza és a Bánk bán 1821-es évszámmal megjelentetett eredeti példánya. Az emlékházban 1997 óta rendszeresen időszaki kiállításokat is rendeznek, amelyeknek tematikája részben Katona Józsefhez, részben egyéb művelődéstörténeti, irodalmi és várostörténeti témákhoz kötődnek. Az emlékház rendezvények, konferenciák, előadások, könyvbemutatók, vetélkedők, évfordulós megemlékezések szervezésében és rendezésében is részt vesz.

(Források:  *emlekhazak.hu  *Heltai Nándor: Múzeumavatásra  *Katona József Könyvtár  *Petőfi Népe, 1970, 1991)