Ma történt2016. november 7.

185 éve, 1831. november 7-én Pesten hunyt el Bolla Márton piarista szerzetes, tanár, történész. Sümegen született 1751. április 14-én. Tanulmányait Pesten végezte. Kecskeméten lépett a piarista rendbe. 1770 és 1974 között Nagykanizsán működött, utána Nyitrán teológiát tanult. 1775-ben szentelték pappá. Kolozsváron, Vácon, Kőszegen, azután újra Vácon volt tanár, igazgató, házfőnök. 1809-től helyettes rendfőnök, 1812-től rendfőnök lett. Jelentős szerepe volt a piarista iskolák fejlesztésében. Magyar és latin nyelvű verseket írt, legfontosabb műve az 1798-99-ben megjelent világtörténet. A latin nyelvű mű a XIX. század első felében hat kiadásban jelent meg, az 1840-es években magyarra is lefordították.
(Források:  *A Pallas nagy lexikona  *Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Életrajzi vázlatok  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

105 éve, 1911. november 7-én Budapesten született László Mihály tanár, a Kegyesrendi Központi Könyvtár vezetője. Papnak és tanárnak készült, geológus apjának azonban jelentős könyvtára volt, amely nem csupán szakmunkákat tartalmazott, ezért bibliofil élményt és ilyen irányú vonzódást hordozott kezdetektől magában. 1930. augusztus 27-én lépett be a piarista rendbe. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936-ban földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. Később doktorált is, illetve a kémia szakot is elsajátította. Tanári pályája során Veszprém, Mosonmagyaróvár, Szeged és Debrecen volt a sorrend. A cívisvárosban igazgató lett, majd Kecskemétre került, onnan pedig ismét Szegedre. A rend létszámkorlátozása miatt átmenetileg lelkipásztori tevékenységet folytatott Deszken, Szeged mellett. Néhány esztendő után újra tanított előbb Kecskeméten, majd Budapesten. Itt ment nyugdíjba. „László Mihály következetes, szigorú, karizmatikus egyéniség volt és nagyon tiszteltük; egyéniség volt, akinek a vezetői stílusának egy-egy jegyét később, amikor mi is vezetők lettünk, magunkkal vittük” – írta róla egyik tanítványa.

A nagy energiájú és vasakaratú ember azonban továbbra is tevékenykedni kívánt, így 1974 őszén elvállalta a rend központi könyvtárának vezetését. Miután nem könyvtárosnak készült, ez számára késői, de egyáltalában nem idegen hivatás volt. Kialakította a piarista vonatkozású kiadványok külön gyűjteményét, létrehozta a régi nyomtatványok különgyűjteményét és részt vett anyagának feltárásában. Az egész országban elsőként fejezte be az 1601 előtt nyomtatott kiadványok bibliográfiai és példányleírását.

1989. február 13-án ereje teljében, váratlanul hunyt el. Borsa Gedeon irodalomtörténész, neves bibliográfus, aki halála előtt röviddel még találkozott vele, így méltatta: "László Mihály mint könyvtáros rendkívüli munkásságával nem csupán a piarista rend könyvtára, de a hazai könyvgyűjtemények általános történetébe is beírta nevét. A mások számára bizonnyal elviselhetetlenül nehéz körülmények között folytatott munkát ő hallatlan szívóssággal, szinte konok következetességgel és elképesztő szorgalommal végezte. Az általa így teljes értékűen használhatóvá tett, igen értékes gyűjtemény őrzi immár emlékét. Azonban ennél is maradandóbb nyomot hagyott ő mindazokban, akiknek alkalmuk volt őt munkája során megismerni, megbecsülni és — amennyire ezt ő a meglehetősen szigorú zárkózottsága ellenébe lehetővé tette — megszeretni."
(Források:  *Borsa Gedeon: László Mihály  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Könyvszemle, 1910  *Országos Széchényi Könyvtár)

40 éve, 1976. november 7-én hunyt el Buzna Dezső állatorvos. Nagytapolcsányban született, kilencgyermekes földműves családból, 1898. január 15-én. 1917-ben érettségizett és 1921-ben állatorvosi, 1922-ben állatdoktori oklevelet szerzett. 1925-ben tette le az állatorvosi tisztivizsgát. 1921-től 1926-ig az Állatorvosi Főiskola bakteriológiai tanszékén volt tanársegéd. 1926-ban állami állatorvossá nevezték ki, Kecskemétre jött, a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kamaránál, majd az Állami Oltóanyag termelő Intézetnél dolgozott. 1933-ban helyezték át az Országos Állategészségügyi intézetbe, ahol főleg szerodiagnosztikai és oltóanyag-ellenőrzési feladatokat látott el 1961. december 31-éig, nyugalomba vonulásáig. Nyugdíjazása után is folyamatosan részt vett a hal- és méhbetegségek bakteriológiai vizsgálatában. Nevéhez több állatgyógyászati oltóanyag megfelelő biológiai ellenőrzési módszerének kidolgozása, gyakorlati alkalmazása fűződik. Kiemelkedők azok a vizsgálatai, amelyeket 1945 után a baromfipestis elleni védekezés érdekében végzett. Összesen mintegy nyolcvan közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Budapesten hunyt el 1976. november 7-én.
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1988)

Könyvajánló

MEGJELENT!   MEGJELENT!   MEGJELENT!

VALLOMÁSOK, EMLÉKEK
- az életről, Kecskemétről

Ötven életút, ötven sikertörténet

(további információk: »» )

 

 

TÁMOGATÓINK

   

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata