145 éve, 1871. november 15-én született Baltazár Dezső jogász, tiszántúli református püspök. 1890-ben érettségizett a Debreceni Református Főgimnáziumban, majd a Kollégiumban tovább tanulva teológiai és jogi stúdiumokat folytatott. Református lelkésszé szentelése után nevelői állást kapott a Tisza családnál. Ezzel párhuzamosan a budapesti, berlini, heidelbergi egyetemeken tovább folytatta tanulmányait és jogi doktorátust szerzett.

Előbb a fővárosban vallástanárként, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium „nem katolikus ügyosztályán” dolgozott. Ezt az állását feladta, amikor 1900-ban Hajdúszoboszlón lelkésszé választották. A kiváló szónoki képességekkel és publicista vénával rendelkező, radikális állásfoglalásairól ismert fiatal lelkész közegyházi pályája gyorsan ívelt felfelé. 1904-ben 33 évesen az Alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye esperesévé és hajdúböszörményi lelkésszé, 1907-ben az Országos Református Lelkészegyesület alapító elnökévé, 1911-ben 40 évesen a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé választották.

Baltazár Dezső sokat tett a tiszántúli térség egyházi és iskolai életének megújítása érdekében. Így például kulcsszerepe volt a debreceni egyetem létrehozásában, mely az ő püspökségének az első éveiben, a református Kollégium akadémiai tagozatainak átalakítása révén jött létre, majd a világháborút követő években épült ki. A kecskeméti egyetemes református jogakadémia avatóünnepségén, 1924. szeptember 28-án is ő mondta az ünnepi beszédet.

1918-tól 1936-ban bekövetkezett haláláig ő töltötte be a magyar református konvent lelkész-elnöki tisztét, így a magyar reformátusság egyik országos reprezentánsa is lett. Magyarország történetének ebben a rendkívül kritikus korszakában egyházi vezetőként a Főrendiháznak, majd a Felsőháznak is tagja volt és aktív politikai közéleti tevékenységet folytatott. Az ország egyik meghatározó közéleti személyiségeként tevékenysége túlmutatott felekezeti határokon.

Debrecenben hunyt el 1936. augusztus 25-én. Temetésén személyesen megjelent Stern Samu udvari tanácsos, az Országos Izraelita Iroda vezetője és dr. Schlesinger Sámuel főrabbi, a debreceni izraelita hitközség küldöttségével. Hajdúböszörményben a református általános iskolát, Debrecenben teret, a Debreceni Református Kollégiumban termet neveztek el róla.
(Források:  *Dunántúli Protestáns Lap, 1924  *Tiszántúli Református Egyházkerület)


Kecskeméti irodalmi sikerről számolt be 50 éve, 1966. november 15-i számában a Petőfi Népe. A Kisipari Szövetkezetek Irodalmi Színpadainak V. Országos Fesztiválján a zsűri fődíját a Varga Mihály irányította hírös városi művészeti együttes kapta.

„A találkozóra amelyet az idén rendeztek meg először versenyszerűen, 25 irodalmi színpad nevezett be. A területi elődöntőkből a Hajdú megyei, a kapuvári, a kecskeméti, a sárbogárdi és a Zala megyei szövetkezeti bizottság irodalmi színpadai, valamint négy budapesti együttes jutott tovább az országos döntőbe. A döntő résztvevői szombaton és vasárnap mutatták be rendkívül változatos tematikájú műsorukat a nemrég épült modern balmazújvárosi művelődési ház színháztermében. Ünnepélyes eredményhirdetésre vasárnap délután került sor Debrecenben. Az OKISZ-vezető kulturális munkatársaiból és a Hajdú-Bihari Napló szerkesztőjéből álló zsűri a fődíjat egyhangúlag a Kecskeméti Szövetkezeti Bizottság irodalmi színpadának ítélte Juhász Ferenc »A szarvassá változott fiú« című oratóriumának teljesértékű művészi élményt nyújtó előadásáért.

A még Kecskeméten is kevéssé ismert mintegy 30 főnyi létszámú együttes tagjai fiatal munkások, ipari tanulók, középiskolások. Művészeti vezetőjük, aki Juhász Ferenc versét oratóriummá dolgozta át, és az előadást rendezte, Varga Mihály, a Berkes Ferenc Közgazdasági Kollégium tanára. »A szarvassá változott fiú« szólószerepeit Marozsi Judit, Karikó Sándor, Benkő Irén és Kalán Erzsébet alakították, kitűnően. A fesztiválon elért eredményével az irodalmi színpad egy évre elnyerte az OKISZ vándordíját, Mészáros Mihály Orfeuszt ábrázoló bronz szobrát és 5000 forint pénzjutalomban részesült.”
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1966)