225 éve, 1791. november 11-én Kecskeméten született Katona József, a magyar dráma első nagy alakja, nemzeti drámánk, a Bánk bán szerzője.

Paraszt-kispolgár családból származott, apja takácsmester volt. Szülővárosa elemi négy osztálya után a gimnáziumot a pesti, a kecskeméti és a szegedi piaristáknál végezte, majd 1810 és 1813 között a pesti egyetemen jogot tanult. Ezekben az években - műkedvelőként - csatlakozott a pesti színtársulathoz. Íróként, fordítóként, rendezőként is működött, Komáromban és Székesfehérvárott Békési József művésznéven lépett fel, színészi képességeit dicsérték, legkedvesebb szerepe az Othello volt. A primadonnába, Déryné Széppataki Rózába beleszeretett, ám a színésznő nem akart róla tudni – Katona nem is nősült meg soha.

Szülei rábeszélésére végül szakított a színészettel, és ügyvédi oklevelet szerzett. Miután 1826-ban Kecskemét főügyészévé nevezték ki, felhagyott az irodalommal, íráskészségét már csak tömör jegyzőkönyvek, vadásznaplók készítésében kamatoztatta. A vidéki értelmiség mulatozásokkal teli életét élte, különcségéről anekdoták keringtek. Hallgatag és igazságszerető ember volt, jól beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul. Kecskeméten hunyt el 1830. április 16-án.

Kimnach László: Katona József

Irodalmi pályája elején a kor divatos darabjait fordította magyarra, első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán keletkezett. Írt történeti darabokat: István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére címeken. 1814-ben készült Josephus Flavius műve alapján A Jeruzsálem pusztulása, s ugyanebben az évben írta egyetlen vígjátékát is A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között címmel. Ennek tárgya egy Dérynével megtörtént eset, de a viszonylag jól sikerült darabot a színésznő tiltakozása miatt nem adták elő.

Fennmaradt 24 verse, s írt tanulmányt is Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben az állandó színház hiányát, a színészélet bizonytalanságát, a közönség igényét a hazafias frázisokra, a kiadás nehézségeit, a cenzúrát s a tárgyilagos kritika hiányát sorolta fel okokként.

Fő műve, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben. A pályadíjat nem ő nyerte, az eredményhirdetésnél nevét sem említették. A darabot Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki. A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor. A mű lassan vált ismertté, első pesti előadásán 1839-ben Vörösmarty is elmarasztalta.

A Bánk bán első előadásának színlapja

1845-ben ismét a cenzúra szólt közbe, a darab sikere csak az 1848. március 15-i előadásán kezdődött. Az 1850-es években ismét gyanús lett, végül Gyulai Pál és Arany János tanulmányai nyomán vált a klasszikus magyar dráma etalonjává. A műből Erkel Ferenc 1861-ben írt operát Egressy Béni librettójára.

A Bánk bán egyszerre volt korhű és aktuális, jellemeinek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi, a jambikus versforma elsőként itt szólalt meg magyarul. Katona megelőzte korát, drámája az érett romantika és realizmus határán mozog, noha a magyar romantika kezdetén íródott.

Perlaki István, Dévényi Cecília. Sas József és Károlyi Mária
(Kövesdi Nagy Lajos - Szenes Iván - Nádas Gábor: Szegény kis betörő - Kecskemét, 1966)

Az évadban először - a riport megjelenése napján, azaz épp 50 éve - a Szegény kis betörő című kedves, üde, zenés vígjátékban láthatták Perlaki Istvánt a kecskemétiek.