
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 22.

PARTNEREINK

Ma történt2016. november 10.

135 éve, 1881. november 10-én született Falu Tamás költő, író. A Monor mellett lévő Vasad pusztán töltötte gyermekéveit, Monoron az elemi iskoláit, míg középiskoláit Kecskeméten végezte. 1899-ben érettségizett a református gimnáziumban, majd jogi tanulmányokat folytatott. Ebben az időben jelentek meg első írásai az Üstökös és a Borsszem Jankó című élclapokban. 1907-ben ügyvédi vizsgát tett és Monoron kapott közjegyzői állást. Később többször áthelyezték az ország területén. 1924 augusztusában Ócsára nevezték ki közjegyzőnek. 1977-ig, haláláig ott élt és alkotott. 1926-ban a Petőfi Társaság, 1933-ban a Kisfaludy Társaság tagja, 90. születésnapján Ócsa díszpolgára lett.

Több regénye és verseskötete jelent meg. Költészetét kezdettől fogva halk, szerény tónus jellemezte. Szívesen idézte az apró élettényeket, ezekből igyekezett általános érvényű tanítást elvonatkoztatni. Noha kortársa volt Ady nemzedékének, mégis inkább a konzervatív líra egyszerűségére törekedett. A látványból és a hétköznapi bölcselkedésből józan, kicsit ironikus költészetet teremtett. Válogatott verseinek gyűjteménye már 1944-ben készen állt, a háborús események miatt azonban kéziratban maradt; a Téli kikötő (1967) részben e válogatás alapján készült. 1974-ben jelent meg Vidéki állomások című, összegyűjtött verseit tartalmazó kötete. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum 1981 őszén emlékkiállításon mutatta be a hagyatékából a múzeumba került dokumentumokat.
(Források: *Falu Tamás Városi Könyvtár, Ócsa *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

65 éve, 1951. november 10-én hunyt el Somlay Artúr kétszeres Kossuth-díjas színész, kiváló művész. Eredeti neve Schneider volt, vasúti tisztviselő apja hat gyermeket nevelt. Kamaszként többször megszökött, hogy vándorszínésznek álljon - apja egy ideig hazavitte, végül belenyugodott, hogy színész lesz a fia. A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten - Kövessy Albert társulatánál -, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott és Debrecenben. A vidéken eltöltött évadok után 1907-ben szerződtette a budapesti Magyar Színház, a következő évben - Újházi Ede ajánlására - a Nemzeti Színházhoz került. Az ország első társulatát 1921-ben hagyta ott, ezután egy évig külföldön utazgatott, Berlinben filmezett. A húszas-harmincas években a Belvárosi, a Magyar és a Renaissance színházban lépett fel, majd 1935-ben Németh Antal újra a Nemzeti társulatába hívta. Egy év után elváltak ugyan útjaik, de Somlay 1946-tól ismét a színház tagja volt. A Major Tamás igazgatása alatt működő Nemzetiben minden anyagi és erkölcsi elismerést megkapott. 1948-ban az örökös tagság mellé Kossuth-díjat (majd 1951-ben másodikat) vehetett át, 1950-ben kiváló művész lett, 1948-1950 között a Színiakadémia tanára volt.

Alakításait drámai erő, sodró szenvedély, elmélyült jellemábrázolás tette emlékezetessé. Egyénisége betöltötte a színpadot, kellemes, erős hangját a nézőtér legtávolabbi zugában is hallani lehetett. Előadóművészként is kitűnő volt, ezt a rádióban vele készült hangfelvételek tanúsítják. 1912-től filmezett is, emlékezetes alakításai közé tartozik a Valahol Európában Művésze, és a Különös házasság Fischer érseke.

Somlay Artúr síremléke a Farkasréti temetőben

A nyílt és igazságszerető művész a negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor számos nehéz helyzetbe került kollégájáért kiállt. A kulturális életet teljhatalommal irányító Révai József eleinte még eleget tett a színészfejedelem kérésének, utána azonban kiüzent a várószobába: nem ér rá. Somlay hazament, elővett egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s egyetlen éjszaka alatt fokozatosan elfogyasztotta mind a kettőt; 1951. november 10-ének hajnalán így érte a halál. Öngyilkosságát sokáig titokban tartották, évekig nem volt szabad róla beszélni. A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, utána pedig a gyászolók a hagyományoknak megfelelően gyalogosan követték a Kerepesi temetőbe a koporsót - utána ilyen megtiszteltetésben másnak már nem volt része.
(Források: *Magyar Színházművészeti Lexikon *MTI)