140 éve, 1876. május 11-én Kecskeméten hunyt el Jausz József törvényszéki bíró.

Tápiószelén született 1822. augusztus 16-án. Vagyontalan nemesi családból származott, apja osztrák születésű császári királyi százados volt, anyja magyar. Az olmützi katonai iskolában tanult. A forradalom és szabadságharc alatt a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőr-zászlóaljban harcolt, majd a 71. zászlóaljban volt százados. 1849 márciusában őrnagynak nevezték ki, ő lett a komáromi újonctelep parancsnoka. A komáromi vár átadása után menlevéllel került haza. A szabadságharcban való részvétele miatt nyolc évi börtönre ítélték, de csak kettőt töltött le, azután közkatonának sorozták be. A katonai szolgálat alól megszabadulva 1854-ben Pest-Solt vármegye törvényszékén a telekkönyvi hivatalnál nyert alkalmazást. 1859-ben került Kecskemétre telekkönyvvezetőnek. Itt végezte magánúton jogi tanulmányait, és itt tette le ügyvédi vizsgáját is, diplomáját 1862. szeptember 30-án vette át. 1861. április 22-én ideiglenes telekbírónak nevezték ki. Egészen 1871 végéig működött ebben a beosztásban. A közigazgatási és bírói szervezet különválása után a magyar királyi törvényszékhez került, melynek telekkönyvi osztályán működött. A Lestár Péter elnökletével 1861-ben alapított Kecskeméti Honvédegylet választmányának tagja volt. 1865. március 6-án nősült, felesége Nemes Szeles Klára volt. Kecskeméten, 1876. május 11-én halt meg.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Lapok, 1876  *Péterné Fehér Mária: Németek Kecskeméten a 19. század második felében)

TÁMOGATÓINK

   

130 éve, 1886. május 11-én Kecskeméten született Harkay Béla városi főjegyző. Apja, Harkay József fűszerkereskedő, anyja Hornyik János főjegyző leánya volt. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti kegyesrendi főgimnáziumban, a jogot szintén szülővárosában, a jogakadémián végezte. 1906. június 18-án  mint másodéves joghallgató lépett a város szolgálatába: a főkapitányság tb. fogalmazója lett. 1910. április 16-tól Kada Elek mellé osztották be tb. aljegyzőnek, 1913-ban rendes aljegyzővé választották. Harctéri szolgálata után a közélelmezési ügyek tanácsi referense lett. 1919. december 23-án, Győrffy Pál főjegyző nyugalomba vonulása után tb. főjegyző lett, 1922-ben választották meg főjegyzővé. Ebben az állásban érte a polgármester-helyettesi megbízás 1943. április 29-én. 1967. augusztus 29-én Kecskeméten hunyt el.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Közlöny, 1943  *Petőfi Népe, 1967)


Délvidék visszatérése fölötti örömét Fazekas Tiborc másodikos gimnazista versben fejezte ki. A Miénk Bácska! című költeményt a Kecskeméti Lapok 75 éve, 1941 tavaszán közzé tette. Az újság eljutott a felszabadult Szabadkára is, ahonnan a vers írója a következő levelet kapta: „Kedves Tiborc! Gratulálok meleg, érző szivedhez! Megríkattál a Kecskeméti Lapokban megjelent szép kis verseddel, úgyis nagy bolondja voltam mindig a költészetnek. Olyan sikered volt nálunk, hogy leányaim rögtön megtanulták s a kis Gizi ezzel a verssel fogja üdvözölni keresztszüleit, kiket most a napokban várunk Pestről, Váli Béla századost és feleségét. Tudom, kicsordul a könny a szemükből!”
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1941. május 11.)


45 éve, 1971. május 11-én Budapesten hunyt el Erdei Ferenc szociológus, politikus, agrár-közgazdász, író.

1910. december 24-én Makón született. 1934-től részt vett a falukutató mozgalomban, később a Márciusi Front, illetve a Nemzeti Parasztpárt egyik kezdeményezője és vezetője volt. 1944-45-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, majd 1947-ben a Parasztpárt főtitkáraként a kommunistákkal való feltétlen együttműködés híve volt. 1948 után több minisztérium élén állt. 1956-ban az októberi forradalom idején Nagy Imre közeli munkatársaként a többpártrendszer mellett foglalt állást, s október 31-e után a kormány tagja volt. November 4-én, Tökölön a szovjetek őt is letartóztatták, de egy hónap múlva kiszabadult. Ettől kezdve a tudományos és társadalmi életben dolgozott: többek között az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója, az MTA főtitkára, a Hazafias Népfront főtitkára volt. 1956-ban az MTA rendes tagjává választották, 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

A Válasz munkatársaként került kapcsolatba Kecskeméttel, baráti viszonyba Tóth Lászlóval és Sántha Györggyel. Futóhomok című 1937-ben megjelent és nagy feltűnést keltő művében elismerően írt a hírös városról. Kecskeméten 1945 után is gyakran megfordult, a város díszpolgárává választották. Nevét egészen a közelmúltig viselte a művelődési központ.
(Források:  *Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Múlt-kor történelmi portál)