
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2016. május 10.

250 éve, 1766. május 10-én a kecskeméti rendházból indult jeruzsálemi útjára Kiss István ferences szerzetes. Egy breviárium, egy imakönyv, nyolc térkép, pár darab zsebkendő, egy „téntás kalamáris”, továbbá némi papír volt minden, amit magával vitt. Mégsem panaszkodott szegénysége miatt, csak a papírt kevesellte. Úti élményeit Jeruzsálemi Utazás címmel negyedszázaddal szentföldi zarándoklata után fejezte be. Az első karácsony eseményeinek színhelyéről így írt: „Amelly kapun volt az bémenetelem, ugyanazon kimenvén, Betlehem várossába utazok. De, Kegyes Olvasók, jertek utánnam, meg nem bánnyátok, mert tinéktek egy fillérben sem kerekedik: egy lépést sem tésztek. De az olvasásban el ne kámpullyonak szemeitek!”

A kéziratot a gyöngyösi ferencesek könyvtára őrizte meg az utókor számára. Az 508 lapból álló, bőrkötéses, kódexírással írt, pontosabban rajzolt útleírás egyike a XVIII. század legszebb kéziratainak. Ennél is jelentősebb azonban belső értéke. A történeti, irodalomtörténeti, nyelvészeti, vallástörténeti és néprajzi kutatás számára egyaránt nélkülözhetetlen forrás. Mégis több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a mű bárki számára hozzáférhető legyen. A szöveg ugyanis csak 1958-ban jelent meg nyomtatásban a Vatikáni Levéltárban dolgozó tudós történész, Pásztor Lajos alapos bevezető tanulmányával és jegyzeteivel.

(Források: *Honismeret, 2004 *Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon *Missziói lapok, 1866 * Péter László: Szegedi ferencesek)

TÁMOGATÓINK

125 éve, 1891. május 10-én evangélikus ünnepről számolt be a Kecskeméti Lapok.

Kecskeméti lelkésszé történt beiktatásának 25. évfordulóját csendben ünnepelte meg a szerénységéről is ismert Laukó Károly. A szinte titokban megtartott jubileumi eseményről a Kecskeméti Lapok is csak utólag értesült, emiatt az ünnepelt életére kívánt jókívánságok mellett az újság a közösség tagjai felé egy különös kéréssel fordult: „Mi teljes készséggel meghajlunk a lelkész úr határozott kívánsága előtt, s egész mérvben méltányolni tudjok szerénységét. De mégis … mégis … nem egészen van ez így jól! […] Híveinek pedig azt tanácsoljuk, hogy ha majdan a 40 évi sikeres működés jubileuma elkövetkezik, s lelkészök a nyilvánosság elől hasonmódon ki akar térni: e tekintetben ne hallgassanak többé lelkészök szavára; hanem nyújtsanak módot és alkalmat arra, hogy a közügyek terén szerzett érdemek minden oldalról kellő elismerésben és méltatásban részesüljenek.”

(Forrás: *Kecskeméti Lapok, 1891. május 10.)

70 éves dr. Kuti István nyugalmazott főiskolai oktató, rektorhelyettes. Győrben született 1946. május 10-én. Testnevelő tanárnak készült, az élet azonban más területre vitte. „Örök életemben testnevelő szerettem volna lenni és sportoltam. 18 éves koromban az NB I-ben kézilabdáztam Győrben, és az ottani lehetőségeim adtak módot arra, hogy jelentkezzem a TF-re. De egy májusi edzőmérkőzésen eltört a kezem, így nem tudtam felvételizni, ezért elmentem gépipari technikumba 1964-ben Kecskemétre.” (tovább olvasom: »»)