120 éve, 1896. január 29-én Kecskeméten született Bús-Fekete László színműíró. Tanulmányait a műegyetem építészmérnöki karán abbahagyva, hosszabb külföldi tanulmányutat tett, amelyről visszatérve újságíró lett. 1916-ban belépett a Színházi Élet szerkesztőségébe, 1917-től a lap egyik szerkesztője lett. 1914-től jelentek meg versei, elbeszélései szépirodalmi folyóiratokban (Élet, Uj Idők, stb.) és napilapokban (A Nap, Az Est, Pesti Napló, Magyarország stb.) Írásai elsősorban a szórakoztatást szolgálták. Első színpadi sikerét Búzavirág című színműve aratta, amelyet a Magyar Színházban mutattak be 1921. november 23-án. Színpadi alkotásai közül ez a legnagyobb hatású. Ezt követték Mihályné két lánya, Hűségszérum, Diktátor kisasszony című vígjátékai, A sánta kutya, A méltóságos asszony trafikja, A pénz nem minden, Több mint szerelem, Születésnap stb. színdarabjai. Operettjei is szerepeltek a fővárosi színházak műsorán, melyeknek legtöbbjéhez Zerkovitz Béla komponált muzsikát: Árvácska, Csuda Mihály szerencséje, Raguza hercege... Operettjei közül A nóta vége aratta a legnagyobb sikert, amely hosszú ideig került színre egyszerre három fővárosi színpadon is. Írt regényeket, filmforgatókönyveket is. 1940-ben kivándorolt Amerikába, ahol folytatta írói tevékenységét. Ezután feleségével, Fagyas Máriával közösen jelentek meg munkáik.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

40 éve, 1976. január 29-én hunyt el Dorogi Imre festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1908-ban Balló Ede volt a mestere. 1913-ban rajztanári oklevelet szerzett. 1925 és 1930 között a Kecskeméti Művésztelepen Révész Imrénél tanult. Később Szegeden telepedett le. Az alföldi táj, az itt élő ember, és mindenekelőtt a Tisza elkötelezett festője volt. Korai művein még mestereinek tárgyilagos, naturalisztikus felfogását követte, habár monumentalitás iránti fogékonysága már itt is megmutatkozott. Annál is inkább, mivel a 30-as évek körül több nagyméretű, egyházi témájú képet is festett. Hatással volt rá a nagybányaiak felszabadult színköltészete. Atmoszférikus hatású, expresszív fényfestészete leginkább Szőnyi István és Egry József művészetével rokonítható.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kortárs Magyar Művészeti Lexikon) 

40 éve, 1976. január 29-én hunyt el Westsik Vilmos agrármérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1906-ban lépett állami szolgálatba Kecskeméten, s az akkori földműves iskolában mint gyakornok tanított. Az iskola igazgatója, Grasseli Miklós, igazi gazda-pedagógus volt, az egész vidéken ismerték kitűnő, népszerű gazdasági szakelőadásairól. Értett ahhoz, hogyan kell felkelteni a földművelők érdeklődését a gazdasági tudományok iránt. Westsik Vilmos tehát szakoktatásból sokat tanult Kecskeméten. 1907-ben tette le a tanári vizsgát. Előbb Jászberényben tanított, majd 1910 tavaszán újra Kecskemétre került. Az akkor létesült szaktanítóképző intézet gazdasági szaktanára lett. 1913-ban hagyta el a hírös várost. Árvaváralján, Nagykőrösön és Kiskunfélegyházán dolgozott.

1929-ben megbízást kapott a nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság vezetésére, amely közel 30 éves irányítása alatt mind hazánkban, mind külföldön elismert intézetté vált. Eredeti vetésforgórendszerű kísérleteire, amelyek a világon egyedülálló módon modellezik a parlagoltatás, a szalma, istálló- és zöldtrágyázás, valamint a műtrágyázás talajtermékenységre gyakorolt hatását, nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos intézetek is felfigyeltek. Így fejlesztette ki az Alföldön a különleges homoki gazdálkodást. "A kutatómunka csakis akkor szolgálja és fejleszti a tudományt, ha eredményeit át tudja ültetni a gyakorlatba." - vallotta Westsik Vilmos. A „homoki tudós” erős akarattal és kitartó munkával elérte célját: növelte a homok termőképességét.