100 éve, 1916. január 21-én Szentendrén hunyt el Szathmáry Károly színész, igazgató, rendező. Sátoraljaújhelyen született 1835. december 2-án. Színész családból származott, szülei: Szathmáry Dániel és Szathmáryné Farkas Lujza színészek voltak, édesanyja már háromévesen színpadra lépett. Szathmáry Károlyt első szerződése 1849 októberétől Latabár Endréhez Kecskemétre kötötte. Vidéki vándorévek közben, 1862. április 1-jétől 1864 októberéig a Nemzeti Színház tagja volt. Először 1866-ban próbálkozott művezetéssel Marosvásárhelyen, Szilágyi Béla társulatánál, majd őket 1867 júliusában elhagyta, és Erzsébetvároson igazgatásba kezdett. Többszöri kudarca ellenére egy-egy évre újból és újból megpróbálkozott a színházvezetéssel, 1974-ben Kecskeméten is újból fellépett. 1892-ben búcsúzott a hivatásos színjátszástól, de azután is foglalkozott a színházzal: 1898 telén Székesfehérvárt játszott. 1909-ben műkedvelőket irányított Szentendrén. Nyugdíjasként Régi szép idők címmel kiadta emlékeit. Írt színművet is Bem apó hadjáratáról.
(Források:  *Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879  *Magyar Színházművészeti Lexikon)

80 éves Dornbach Alajos ügyvéd, jogvédő, politikus. 1936. január 21-én született. Apai nagyszülei sváb parasztok voltak, akik még jól beszéltek németül. Gyermekkorát pedagógus édesapja állomáshelyein, Sáta és Szilvásvárad községekben töltötte. A gimnáziumot bátyjával együtt az egri cisztercieknél kezdte, majd az államosítás után különböző állami általános iskolák tanulója volt. 1950-1951-ben az egri papnevelő intézetben tanult mint kisszeminarista. A tanév befejezése után a kecskeméti Piarista Gimnázium növendéke lett, 1954-ben itt érettségizett. Bölcsésznek készült, de adminisztratív okokból átirányították a jogi fakultásra, így 1958-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1956-ban nemzetőr, a forradalmi bizottság tagja volt, ezért 1959-ben 2 hónapra letartóztatták. Később ügyvédjelölt lett, majd 1964 és 1973 között Gyöngyösön, 1974-től pedig Budapesten dolgozott ügyvédként. Az ellenzékiek ingyenes jogi tanácsadója volt, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítói közé tartozott. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság jogi szekcióját vezette, ő kezdeményezte a Nagy Imre-per és több koncepciós per felülvizsgálatát. 1988-tól az SZDSZ tagjaként politizált, a liberális párt vezetőségében több ciklusban tevékenykedett. Két ciklusban az SZDSZ országgyűlési képviselője lett, s egy ideig a Ház alelnöki tisztjét is betöltötte. Országgyűlési munkájával támogatta a hazai jogrendszer és demokrácia kialakulását. Mint katolikus értelmiségi sokat tett az egyházak kárpótlásának rendezése területén is. 2002-ben visszavonult a politikai életből és a közéleti szerepléstől. Azóta döntően a magánszférában ügyvédként alapítványok, egyesületek tevékenységét segíti.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Magyar Pax Romana)