80 éve, 1936. január 19-én született Molnár Sándor Kossuth-díjas festő, szobrász, a magyar új avantgárd jeles képviselője.

A Képző és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1954-ben, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait (1955-1961), ahol mesterei Kmetty János, Bencze László, Fónyi Géza és Pór Bertalan voltak. Legközelebbi szakmai és emberi kapcsolatba Kmetty Jánossal került, Kmetty Molnár Sándor pályakezdő éveit is figyelemmel kísérte. 

1962-től modern képzőművészeti stílusok iránt érdeklődő baráti társaság (Bak Imre, Nádler István, Deim Pál) alakult ki Molnár Sándor körül, velük 1958-ban lakásán megalakította a Zugló Kört. A bővülő társaság rendszeres önképzést folytatott: szövegeket gyűjtöttek, fordítottak és vitattak meg, felkeresték a magyar avantgárd mestereit. 1956 körül festette első absztrakt képeit; ekkoriban ismerte meg a buddhista tanításokat és a jógát. 1962-ben írta Festői elemek analízise című elméleti és módszertani munkáját. Egy évet a Kecskeméti Művésztelepen alkotott, majd ismeretségbe került a művészetét és szemléletét erősen befolyásoló Hamvas Béla filozófussal. 1965-ben Párizsban kapcsolatba került Jean Bazinnel, akinek lírai absztrakt stílusa hatott rá. 1966-ban dolgozta ki festő-jóga elméletét, mely az alkímia, valamint a jóga elvei és fogalmi eszköztára segítségével írja le a művészet, a valóság és a teremtés viszonyát, az alkotóképesség felszabadulásának állomásait. 

Molnár Sándor: Metamorfózis

1986-ban vendégtanár volt Nîmes-ben. 1990 óta a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. Mind hazai, mind külföldi tárlatokon szerepeltek és szerepelnek művei, jeles hazai és külföldi közgyűjtemények őrzik alkotásait, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a drezdai Kupferstisch-Kabinett.

(Források:  *Kieselbach Galéria  *Wikipédia, a szabad enciklopédia) 

75 éve, 1941. január 19-én született Flaisz Imre mezőgazdasági vállalkozó. Az általános iskola befejezése után ezüst és aranykalászos gazdatanfolyamokat végzett el. Később boltvezetői, zöldség-gyümölcs eladó szakképesítést szerzett Kecskeméten. Első munkahelye 1964-től a kiskunhalasi gépállomás volt. A keceli Béke Szakszövetkezetnél 1965-ben helyezkedett el, először mint traktoros, majd gépkocsivezető. A szövetkezetek egyesülése után raktáros, majd a szövetkezetek takarmányboltját vezette 1994-ig. 1994-ben egészségi okokból leszázalékolták, azóta főállású mezőgazdasági vállalkozó. Az általa termelt borok különböző borversenyeken számtalan díjat nyertek. A hegyközség választmányának, a Szőlőfürt Szövetkezet igazgatóságának, a Gyümölcstermelő TÉSZ felügyelőbizottságának tagja, a Rónasági Takarékszövetkezetnek alapító tagja volt. Részt vett a Kecel-Imrehegy Vízközmű Társulat szervezésében és jelentős érdemeket szerzett a vízitársulat megalakításában. 2004-ben Kecel Város Díszpolgára címben részesült.