175 éve, 1841. február 5-én született Lechner Gyula szobrász, festő, iparművész, tanár és író. A gimnáziumot és a jogi egyetemet Budapesten végezte, majd 1864-től gyakorló ügyvédként dolgozott. 1874-től szobrászattal, illetve terrakotta-gyártással kezdett foglalkozni, és részt vett a magyar királyi operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaörsi templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és Kecskemét pesti házának díszítési munkálataiban. A hírös város 1874-ben vehette át az elkészült épületet. A korabeli lapok többnyire elismerő szavakkal emlékeztek meg az eseményről, a Pesti Napló is csak abba kötött bele, hogy némileg túlzás tán a kapubejárat feletti két oroszlánon díszelgő S.P.Q.K. (Senatus Populusque Kecskemétiensis) felirat. Jó, hogy ezt leírták, mert legalább az emlékük megmaradt, a két oroszlán ugyanis ma már nincs a helyén.
Kecskemét pesti háza
Később a festészetre adta magát, arcképeivel, valamint állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti kiállításokon. 1878-ban középtanodai és tanítóképezdei oklevelet szerzett. 1879-ben a budapesti VIII. kerületi reáliskolában alkalmazták rajztanárként. 1880-ban a fővárosi iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Költészettel is foglalkozott. Versei Régi emlékek címmel jelentek meg egy kötetben. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett Madách Imre Az ember tragédiájának német fordításával. Testvérével, a kecskeméti városháza terveit készítő Lechner Ödönnel egyazon napon, 1914 júniusában hunyt el.
(Forrás: *Lyka Károly: Művészet, 1914)
