100 éve, 1916. február 18-án Nagykőrösön született Molnár Elek keramikus. Mestersége csínját-bínját generációkon keresztül örökölte, apjától, nagybátyjától tanulta, ebben nőtt fel, ebben élt. Sok nyarat töltött az itáliai Faenzában, a fajansz mestereinek Mekkájában. Ott készültek a mediterrán érzésvilágot tükröző korongolt figurái is.

Molnár Elek 1992-ben, nagykőrösi kiállítása megnyitóján
(Fotó: Varga Irén)

A korongozásban és porcelánfestészetben egyaránt otthonos művész alkotásainak témája általában a család, az anyaság volt, de játékos állat- és madárfigurái is kecsesek, finomak. Absztrakt formáit szökőkúttervre is alkalmazták. Munkái számos közös és egyéni kiállításon szerepeltek, Kecskeméten is több ízben bemutatkozott. Sokoldalúságát nemcsak a New York-i, a frankfurti és a párizsi világkiállításon való részvétel, illetve a nápolyi Ifjú Művészek kiállítása tükrözi, hanem a hazai épületszobrászat is. Nevéhez fűződik a Várbazár, a Vajdahunyad vára és a Geodéziai Intézet régi szépségében való helyreállítása. Munkái megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben, Európában és a tengeren túl. 1994. november 1-jén Kecskeméten hunyt el. Ami Szentendrének Kovács Margit, az Nagykőrösnek Molnár Elek volt.

(Források:  *Petőfi Népe, 1990, 1992)