40 éve, 1976. február 16-án Kecskeméten hunyt el Szentiványi István, a Kecskeméti Művésztelep vezető gondnoka.

1929. augusztus 20-án Nagyenyeden, régi erdélyi középnemesi család gyermekeként született. Tanulmányait a kolozsvári Brassai Sámuel Unitárius Főgimnáziumban kezdte. 1944 októberében a család Budapestre menekült, így már érettségi vizsgáit a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban tette le. Az egyetemen művészettörténész hallgató volt, de osztályidegenként kizárták. A katonai szolgálat letétele után 1953 és 1955 között a Filmgyárban dolgozott, majd 1957-ig a Nagymarosi Művésztelep gondnoka volt.

 

Szentiványi István, a Kecskeméti Művésztelep vezető gondnoka otthonában, 1973-ban

 

1957 májusától haláláig Kecskeméten élt, a Képzőművészeti Alap által újjáalakított kecskeméti alkotótelep vezetésével bízták meg. Az új művésztelepet július 20-án avatták, a Révész-korszak tradícióit követők mellett a főiskolát frissen végzettek pályáztak a kétéves kecskeméti ösztöndíjakra. Az indulási nehézségek ellenére 1958 decemberében a Katona József Múzeumban már az alkotótelepen dolgozó képzőművészek első gyűjteményes kiállítása is megnyílt, majd  1959-ben az Ernst Múzeumi tárlatot újabbak követték. Az újjászerveződött Kecskeméti Művésztelepen az alkotók tevékenysége már az első években is sokrétű és kiterjedt volt. A festők (Batári László, Koncz Béla, Szabó Lajos, Váczi András, Veszprémi Endre) mellett grafikusok dolgoztak (Palicz József, Pásztor Gábor, Ábrahám Rafael, Bálványos Huba, Kajári Gyula, Kondor Béla, Pető János), a Városi Tanács kőnyomdájában litográfiák készültek, gobelinek születtek (Nagy Gy. Margit, Pintér Éva, Prepelicza Katalin). A Zománcipari Művek igazgatóságával kialakított jó kapcsolat gyümölcseként a művésztelepen élő festők megismerkedtek a zománctechnikával, a tűzzománcfestészet első időszakának egyéniségei közül Kátai Mihály, Stefániai Edit dolgozott a művésztelepen.

Az újraindulás első időszakában  több mint húsz középületben és köztéren helyeztek el olyan szobrot, melyek a kecskeméti alkotóházban készültek (Kalló Viktor, Kárpáti Anna, Varga Miklós, Józsa Bálint, Barta Lajos és Stefániai Edit,  Csikai Márta, Paál István, Dején László, Kutas László, Melocco Miklós munkáit). Rácz Edit és Záhorzik Nándor Kacsóh Pongrácról és Hornyik Jánosról, Varga Miklós Buday Dezsőről, Kocsis Pálról készült portréit a kecskeméti vasúti parkban, Bencsik István szobrát a Piaristák terén állították fel. Hincz Gyula Kossuth-díjas a telepen tartózkodása alatt készítette el az Aranyhomok Szálló társalgójába tervezett freskóját. Örömmel időztek a telepen az ötvenes évek második felében az idősebb festőgeneráció tagjai is, Herman Lipót, Redő Ferenc, Vörös Rozália stb. Gyakori, visszatérő vendégek voltak Piri Kálmán, Uhrig Zsigmond, Gera Gyula, Noel Ö. Gábor, Pataki Ferenc stb.

Az induló művésztelepi közösség- és élettér kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Szentiványi István. Minden igyekezetével azon munkálkodott, hogy a művésztelep és Kecskemét, illetve a művésztelep és a fővárosi művészeti élet szálait mind szorosabbra fűzze. Alázattal szolgálta és menedzselte a művésztelepen 1957 és 1976 között dolgozó közel félezer művészt. Életre szóló barátságot kötött neves alkotókkal, barátjának tudhatta többek között Kondor Bélát, Melocco Miklóst, Sváby Lajost, Kutas Lászlót, Kátay Mihályt és dr. László Gyulát. Nagy műveltséggel, kitűnő szervezőkészséggel megáldott ember volt, munkájában emberszeretete, hite tükröződött. Nem ismert megalkuvást, nagyon fontos volt számára az emberi tartás és a család.

Negyvenhét éves korában, 1976. február 16-án szívroham következtében hunyt el Kecskeméten. Hamvasztás előtti búcsúztatását február 19-én a Köztemetőben tartották meg, majd Budapesten temették el a Farkasréti temetőben.

(Források:  *Kerekes Magda: Évfordulók, állami, társadalmi, egyházi és néprajzi ünnepek  *Petőfi Népe, 1973, 1976  *Varga Mihály: Másfél évtized - művészek között)