100 éve, 1916. december 22-én hunyt el Pártos Gyula építész. Gyermekkorát szülővárosában, Apatinban töltötte, ahol nagyapjának szárazmalma, olajsajtolója, kenderfeldolgozója volt, apja, Adalbert Puncmann pedig ügyvédi gyakorlatot folytatott (fia 1877-ben változtatta meg a családi nevet Pártosra). A fiskálisfamília később Nagybecskerekre költözött, úgyhogy Pártos Gyula már itt fejezte be a gimnáziumot, s munkába állt nagybátyja építési irodájában, ami aztán meghatározta életpályáját.

1865-ben beiratkozott a pesti József Ipartanodába, ahol Skalnitzky Antal volt a mestere. Tanácsára 1866-tól Hauszmann Alajossal és Lechner Ödönnel a berlini építészeti akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1869-ben építészmérnöki diplomát szerzett. 1871 és 1896 között együtt dolgozott Lechner Ödönnel, s ez a negyedszázad egyúttal a magyar építészettörténet egyik legfényesebb korszaka is. Kitűnő, egymást kiegészítő duót alkottak: Lechner Ödön volt a szárnyalás, a perzselő alkotói hév, Pártos Gyula pedig a precizitás, a megbízhatóság, az otthonról hozott szorgalom. Együttes munkájuk eredménye, egyebek között, a Váci utcai Thonet ház (1871–1872), a szegedi városháza (1881–1884), a budapesti Drexler-palota (1883–1884), a pesti Iparművészeti Múzeum (1891–1896) és a kecskeméti Városháza (1892–1894). Önállóan is tervezett: a félegyházi római katolikus templomot, a zombori színházat, illetve Kecskeméten a református templom bazárját és a Takarékpénztár Egyesület székházát.


A századforduló táján Pártos Gyula budapesti villája az ottani társasági élet egyik központja volt. A háziasszony szerepében Bartolucci Viktória operaénekesnő tündökölt. A firenzei születésű kezdőre Verdi figyelt fel, és Aidájával bejárta Európa színpadait. Budapesten 1881-ben lépett a közönség elé, oly sikeresen, hogy az operaház szerződtette. 1890-ben lépett házasságra Pártos Gyulával, s elhagyta a színpadot. Öt gyermekük született.

(Források:  *ifj. Gyergyádesz László: KECSKEMÉT - A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei  *Magyar Életrajzi Lexikon)

75 éve, 1941. december 22-én Máriahalomban született Klinger Ádám nyugalmazott középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató. 1965-ben Szegeden, a JATE TTK-n biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1965-tól a kecskeméti 607. Számú Gáspár András Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumi nevelőtanára, majd 1972-től a Bács-Kiskun Megyei Tanács Művelődési Osztályán a szakképző tanintézmények általános tanulmányi felügyelője volt.

Klinger Ádám a Bolyai igazgatójaként

1987-től nyugdíjazásáig, 2003-ig a Bolyai János Gimnáziumban dolgozott, előbb megbízott, majd kinevezett igazgatóként irányította az iskola munkáját. A Bolyai indulására egy korábbi interjúban így emlékezett vissza: „Újszerű feladat volt végigkísérni, sőt részese lenni az építkezésnek, a tantermek kialakításának, az első tantestület felállásának. Igazából neve sem volt az iskolának, mert akkor a 16 tantermes széchenyivárosi iskolaként emlegették. Csak néhány év múlva kapta Bolyai János nevét. [...] Mi tisztában voltunk azzal, miszerint itt a város szélén - ahogy errefelé mondják, a juhszélen - nem várhatjuk el, hogy a szülők minket válasszanak a hírneves iskolák helyett. A kecskemétiek részéről elég nagy volt a tartózkodás. Mivel erre felkészültünk, ezért a város környékét, a többi települést - tehát egy nagyobb beiskolázási kört - céloztuk meg, onnan próbáltuk ide csalogatni a tanulókat. Ezen kívül valami újat akartunk mutatni, így kedvező képzési profilokat indítottunk. Egyes tantárgyakat már első évtől kezdve magasabb óraszámban tanítottunk. Nagy hangsúlyt fektettünk a nyelvekre, speciális képzés volt franciából, matematikából. Egy évvel később jött a sport, két  év múlva pedig az angol és a számítástechnika. A képzések egy részét fél, másik részét pedig egész osztályban indítottuk. Ahogy változtak az igények, úgy próbáltuk megújítani a képzési tartalmat. A tanulói létszám növekedésével természetesen nőtt a tantestület is.”

Klinger Ádám a Pedagógusok Szakszervezete és az MSZMP tagja volt. Pedagógusi munkájáért több elismerést kapott: Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Bolyai-díj (2001, 2003). Életének 75. évében, 2016. május 22-én, türelemmel viselt betegségben hunyt el. Búcsúztatását 2016. május 27-én tartották a kecskeméti Köztemetőben.

(Források:  *Ki Kicsoda Kecskeméten  *Petőfi Népe, 2002)