55 éve, 1961. december 21-én hunyt el Lux Kálmán Ybl-díjas építész, restaurátor.

1880. február 14-én született. 1901-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. Möller István műegyetemi tanár mellett működött később mint adjunktus. Részt vett a vajdahunyadi vár restaurálási munkáiban. 1901-től 1914-ig önállóan végezte a kecskeméti római katolikus nagytemplom és a kolozsvári Ferenc-rendi kolostor helyreállítási munkáját, valamint a selmecbányai óvár munkálatait. 1919-ben a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze lett. 1919-től magánépítészként működött. Ebben az időben a gellérthegyi sziklakápolna munkálatait vezette, majd az ő tervei szerint épült a lillafüredi Palotaszálló, 1935-től ismét a Műemlékek Országos Bizottságának műszaki főtanácsosa lett. Ekkor folytatta a margitszigeti domonkos apácakolostor ásatásait, 1935-ben az esztergomi vár ásatásait irányította, 1938-ban helyreállította a margitszigeti premontrei templomot, közben folytatta a visegrádi fellegvár feltárási munkálatait. Nevéhez fűződik több kassai műemlék restaurálása, a budapesti belvárosi plébániatemplom helyreállítása is. 1950-ben a BME tanárává nevezték ki. Írt tanulmányt a visegrádi várról (1922), a selmecbányai óvárról (Budapest, 1914) és Árpádkori építészeti maradványok Óbudán (Budapest, 1916), A kecskeméti római katholikus nagytemplom (Budapest, 1916), A budai Várpalota Mátyás király korában (Budapest, 1920) és A budapesti belvárosi plébániatemplom (Budapest, 1934) címmel.

(Források:  *História - Tudósnaptár  *Magyar Életrajzi Lexikon)