
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 22.

PARTNEREINK

Ma történt2016. december 14.

90 éve, 1926. december 14-én hunyt el Tóth Lajos orvos, államtitkár. Kiskőrösön született, Pesten szerzett orvosi oklevelet, gyógyszertanból egyetemi magántanári képesítést. Minisztériumi munkája mellett tevékenyen részt vett a különböző orvosi társaságok, tanácsok munkájában, a pesti orvostudományi kar modernizálásában, a pécsi, debreceni és szegedi egyetemek orvoskarának létrehozásában. Jelentős szakirodalmi munkássága is. Kecskeméthez családi szálak fűzték, itt töltötte gyermekéveit, nagybátyja volt Tóth Ignác ügyvéd. Mindig kecskemétinek vallotta magát, őszinte barátja, lelkes támogatója volt a református jogakadémia kecskeméti felállításának.
(Források: *Katona József Könyvtár *Magyar Orvoséletrajzi Lexikon *Tóth Lajos Könyvtár)

30 éve, 1986. december 14-én hunyt el Páger Antal, aki a két világháború között, majd emigrációból való hazatérését követően az '50-es évek végétől ismét a legnépszerűbb magyar színészek egyike volt.

1899. január 29-én Makón született. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is. A jogi egyetemre iratkozott be, előtte nyáron részt vett néhány műkedvelő színielőadáson. Őt lepte meg legjobban, amikor a székesfehérvári színház táncos komikusi szerződést ajánlott neki. Noha semmi kedve sem volt a színi pályához, a fizetés hallatán igent mondott és néhány hét múlva már a Sybill Petrovját énekelte.

Az első világháború alatt Olaszországban szolgált, társulatához 1919-ben került vissza. 1922 és 1924 között Kecskeméten, később Pécsett, Nagyváradon és Szegeden játszott. Táncos komikus, bonviván szerepekben lett népszerű, bár a kritika korlátozott orgánumú művészként emlegette, mindig mindent el tudott játszani. Kecskeméti éveire halála előtt néhány évvel így emlékezett vissza: „Mindig szívesen emlékszem Kecskemétre. Igaz, a társulat nem volt túl erős és szinte kizárólag operettek voltak műsoron. A nagyobb gázsi mellett azért is szerződtem Szegedre, mert ott drámai szerepeket is kaptam. Sok szép emlék fűz a hírös városhoz. Dayka Antal festővel barátkoztam a legtöbbet. Ott is festegettem, meg tánciskolát vezettem, meg ott mondtam búcsút a legényéletnek. Azóta is szívesen mentem, ha nagy ritkán hívtak vendégszereplésre.”

A kecskeméti színházszerető közönség hamar megszerette Páger Antalt. Még az egyébként igen szigorú kritikusok is elismerően írtak róla. A Kecskeméti Közlöny így búcsúztatta: „A jó táncoskomikusi elmésség, ügyes tánc és főleg a közönségnek iránta megnyilvánuló szimpátiája jellemzi. Búcsújául a Mágnás Miska címszerepét kapta, amelyet zsúfolt nézőtér tapsolt végig. Minden szerepére ambicióval készült, szépen kidolgozott alakítást nyújtott és sok derűs percet szerzett a közönségnek, amely teljes mértékben honorálta fáradozásait. Szeretettel búcsúztatták. A táncszámok különösen sikerültek, amelyet a búcsúzó jókedve csak elősegített.” A Kecskeméti Lapok kritikusa sem fukarkodott a szép szavakkal: „Páger kitűnően választotta meg búcsúszerepét: a Mágnás Miska nagyszerű alkalmat nyújtott széles skálájú játéktudásának érvényesülésére. Páger valóban elemeiben is volt. Az egész előadás alatt hangos volt a nézőtér a kacagástól, a harsogó derültségtől. Ragyogó szellemessége, amellyel két évi itt-tartózkodása alatt a közönség szeretetét vívta ki, csak úgy sziporkázta a váratlan, de annál hatásosabb ötleteket. Jó szokásához híven ezúttal is sokat kölcsönzött a szerzőnek, és dicséretére meg kell állapítanunk, hogy a rögtönzések nem mentek a darab rovására.”

Páger Antal 1931-ben került a fővárosba, s hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított, filmen és színpadon számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: a Dálnoki Miklós Béla (Honfoglalás), Kéri építészmérnök (Fűre lépni szabad), Tamburás (Hattyúdal) Elnök Jóska (Húsz óra). 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Ugo Tognazzival - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.

A háború előtt a művészvilágban a jobboldali nézetek képviselője volt, antiszemita művekben is szerepet vállalt és bár egyik pártba sem lépett be, színészi hírneve botlásait is felnagyította. Végül elmenekült a fővárosból, majd 1944 végén családjával együtt az országból is. 1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették és megtiltották azok további forgalmazását.

Tizenkét évig élt emigrációban, Argentínában a magyar színjátszó társaság vezetője és színésze volt, festészettel is foglalkozott, képei kiállításokon is szerepeltek. Igazi otthonra azonban sehol sem talált és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól. Hamar kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.

Budapesten hunyt el 1986. december 14-én, nyolcvanhét évesen. Művészi munkáját 1963-ban kiváló művészi címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Szülővárosának képviselőtestülete 2001-ben Páger Antal-díjat alapított, amelyet évente egyszer egy színésznek ítél oda a szakmai kuratórium, és amely Páger Antal pecsétgyűrűjének pontos mása.

(Források: *MTI *Színházi képregény)