135 éve, 1881. augusztus 9-én Kecskeméten született Vágó Béla (eredeti neve Weisz) tisztviselő, munkásmozgalmi vezető. Iskoláit szülővárosában és Budapesten végezte. 1905 után a szociáldemokrata baloldal egyik vezetője lett. Egyik szervezője volt a kecskeméti munkásmozgalomnak. A szociáldemokrata párt és a szakegyletek létrehozásában játszott szerepet. 1906-ban az MSZDP debreceni, majd kecskeméti szervezetének titkára volt. 1914-től a Magánalkalmazottak Szakszervezetében dolgozott. Szoros kapcsolatban állt Szabó Ervinnel. Az I. világháború idején az antimilitarista mozgalom egyik vezetője, a Károlyi- és a Berinkey-kormány idején a Budapesti Munkástanács kommunista frakciójának vezetője, a Tanácsköztársaság idején az egyik belügyi népbiztos volt. Az intervenciósok ellen az I. hadtest parancsnokaként harcolt. Kun Béla közvetlen munkatársai közé tartozott. 1919 júniusában ő nevezte ki Sinkó Ervint kecskeméti kormányzótanácsi megbízottá. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1921-ben Németországba ment és bekapcsolódott a Német Kommunista Párt tevékenységébe. A hitlerizmus uralomra jutását követően rövid ideig még Németországban tartózkodott, egyik szerkesztője volt az illegális Rote Fahne-nak. 1933-ban került a Szovjetunióba, ahol többek között a Sarló és Kalapács című magyar pártlapot szerkesztette. 1939-ben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. A sztálini törvénysértések áldozata lett. 1939. február 28-án koholt vádak (kémkedés, ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták, majd március 10-én halálra ítélték, s az ítéletet még aznap végrehajtották. 1956. február 25-én rehabilitálták.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon)