
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2015. szeptember 2.

Ma történt

170 éve, 1845. szeptember 2-án Kecskeméten született Balásfalvi Kiss Ferenc bíró, kormányfőtanácsos, főispán. Hosszú és hihetetlenül gazdag élete során megélte az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, a gyászos emlékű kiegyezést, a kecskeméti nagy földrengést, az I. világháborút, Trianont és még a II. világháborúba való hadba lépésünket is. 1919 augusztusában, az ország egyik legdrámaibb, legszomorúbb és legelkeseredettebb időszakában, felkérésre töltötte be és vállalta el a főispáni teendőket.

Iskoláit szülővárosában végezte, majd a család számtalan férfi tagjához hasonlóan a Jogakadémiára került. Ügyvédi diplomáját Pesten szerezte meg, ahol mindjárt meg is választották Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye esküdtjévé. Két évvel később, 1870-ben a vármegye szolgabírája lett. Balázsfalvi Kiss Ferenc

1872-ben hazakerült szülővárosába, és előbb a kecskeméti járásbíróság albírájává, majd 9 évvel később a helyi törvényszék bírájává nevezték ki. 1894. március 10-én a magyar királyi ítélőtábla bírája megtisztelő címet érdemelte ki. 65 éves koráig - 1910-ig - működött mint tanácselnök. Közéleti tevékenységét azonban nem függesztette fel még ezután sem. Nyugalmazott táblabíróként lett a Hadigondozó Népiiroda vezetője, amelyet az I. világháborús események kényszerítő hatására hoztak létre.

A birtokán gazdálkodó Kiss Ferencet még 74 éves korában is „előrángatták”. Személyében látták azt a biztosítékot, aki egyedül képes Kecskemét város polgárait az országot lerohant románokkal tárgyalóképes helyzetbe teremteni. Az antant csapatok részeként az első – kirúzsozott szájú román tisztek vezette – oláh lovas járőrök augusztus 3-án „besétáltak” a városba. A megszálló román csapatok tábornokának felszólítására 1919. augusztus 14-én a főispáni teendők ellátására, az idegen hatalommal való tárgyalások lebonyolítására a város Balásfalvi Kiss Ferencet kérte fel, még mielőtt a románok a maguk emberét ültették volna a kecskemétiek nyakába. A „veterán” Kiss Ferenc ezekben a nehéz hónapokban 62 napig volt főispán. Tisztségét 1919. október 15-ével adta át a magyar királyi kormány által megbízott Zsitvay Tibor kormánybiztos főispánnak.

Balásfalvi Kiss Ferenc még 1920-at követően sem vonult teljesen vissza a közélettől. Hosszú éveken át tagja maradt a város törvényhatósági bizottságának, s elnöke volt a Horthy Miklós kormányzót Koháry-pusztán sokszor vendégül látó vadásztársaságnak. Kecskemét város nagy öregje nyugalmazott kormányfőtanácsosként még megélte a II. világháborúba való hadba lépésünket, amikor 95 éves korában, 1940. június 28-án szülővárosában visszaadta lelkét teremtőjének.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1922 *Kecskeméti Közlöny, 1940 *vitéz Tiszaugi–Szabó Tamás: Ismét Kecskeméti személyek, kecskeméti történetek és egyéb krónikák)

80 éve, 1935. szeptember 2-án hunyt el Bujk Béla matematika-fizika tanár. 1856-ban született egy Sopron megyei kis településen, Bágyogon. Hamar árvaságra jutott. A soproni, győri, kecskeméti piarista iskolákban nevelkedett. A rendből való kilépése után Kecskeméten, Nagykanizsán, Nagykárolyban, Zilahon, Kisújszálláson, Hajdúnánáson és Karcagon tanított. 47 évig működött a tanári pályán, ebből 33 évet töltött Karcagon, ahol matematikát és fizikát tanított. "Ő volt az intézet múltjának, a város kulturális életének egy fejezete" - így búcsúztatta el halálakor volt iskolája.

Köztiszteletben álló, nagy tekintélyű tudós tanár volt. Írásbeli munkásságát cikkein kívül megsárgult aktacsomók őrzik. Szaktárgyaiban kiválóan képzett, nagyszerű módszerekkel dolgozó, sokoldalúan művelt pedagógus volt. Más tudományokban való jártasságával bármilyen szakos kartársait is jóval felülmúlta. Jól tudott latinul, görögül és németül. Nagyon szerette az irodalmat, a klasszikus zenét, a történelmet és az utazást. Szívesen tartott beszédeket az iskolai ünnepélyeken, ifjúsági színi előadásokat rendezett, műsoros szavalóesteket szervezett - ami a matematika tanárokra egyáltalán nem jellemző. Előadásai élvezetesek, színesek voltak, beszédmodora jellegzetesen pattogó. Szerette a rendet, a fegyelmet, tanítványaitól is elvárta. A csendet nem parancsolta, hanem kiérdemelte életével, tanításával. Ösztönző példa volt a tanárok és a diákok számára. Mindig pontosan járt be az óráira. Fel tudta kelteni a tanulókban a matematika és a fizika iránti lelkesedést, eleven, lüktető ritmusú órái magával ragadták tanítványait. A számonkérésnél érdekes módszert alkalmazott: minden tanuló füzetébe előre beírta a számára külön elkészített feladatokat. Az eredmény - a kísérlet egyedülálló volta miatt - ragyogó volt, a dolgozatok átlagos értéke jóval felülmúlta a más módszerrel írt dolgozatokét. Tanítási elveit a Néhány szó a mathematika előadásához című tanulmányában a következőképpen fejtette ki: "A matematika az a tantárgy, melynek előadásánál a tanulónak bizonyos fokú önálló szellemi tevékenységére és lankadatlan figyelmére van szükség, amit pedig a legügyesebb tanár sem képes - már csak a tanulók nagyobb száma miatt is - állandóan lekötve, ébren tartani. Az első elmulasztott gondolat érthetetlenné teszi a növendék előtt a legközelebbi tételt, majd elkedvetleníti, később pedig teljesen elveszti lába alól a talajt."

Külső megjelenése ugyan szigorúságra utalt, de a valóságban jóindulattal párosult. A gyerekekhez való viszonyát komolyság jellemezte, felnőttként bánt velük. Felettesei elismerték jó tanári munkáját, nyugalomba vonulásakor címzetes igazgatói címet adományoztak neki és a Protestáns Tanügyi Szemlében is megemlékeztek róla.

(Források: *Dr. Kántor Sándorné: Tudós matematikatanárok Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye középiskoláiban *Schwirián László: Bujk Béla)