
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2015. november 30.

150 éve, 1865. november 30-án Szekszárdon született Zsigmond János művelődéstörténész, útirajzíró, szerzetes tanár. Előbb Baján, majd Kecskeméten tanult, ahol 1882-ben belépett a piarista rendbe. Történelem és latin szakos tanári diplomáját 1889-ben Kolozsvárott szerezte. Ezt követően a piaristák vidéki gimnáziumaiban tanított. Leghosszabb ideig - 29 évig - Veszprémben volt tanár, ahol a Veszprém Vármegyei Közművelődési Egyesület elnöki feladatait is ellátta és szerkesztette ennek naptárát is. Sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amelyről önálló műve is megjelent. Beutazta Európa csaknem minden országát és Észak-Afrikát. Utazásai során szerzett tapasztalatairól és élményeiről cikkeket (Az orosz egyház a nemzeti kultúra szolgálatában; Képek egy kis kultúrnép, a hollandok életéből; A nemzetiségi kérdés Belgiumban) írt. Földrajzi, néprajzi és társadalmi vonatkozásokban értékes útleírásainak jelentős része elsőként a Veszprémi Hírlapban látott napvilágot. Zsigmond János Veszprémben hunyt el 1936-ban.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Veszport Demokrácia, Szolidaritás, Világháló Közhasznú Egyesület)

110 éve, 1905. november 30-án hunyt el Csókás József gyümölcs- és szőlőtermesztő. Jelentős szerepe volt a kecskeméti szőlő-és gyümölcstermelés, valamint a borkezelés és tárolás fejlesztésében. Ballószögi birtokán két hold gyümölcsös és két hold faiskola létesítésével kezdte tevékenységét. Úrihegyben az 1860-70-es évek egyik legszebb szőlője volt az övé. Tanyai mintagazdasága állandó kísérleteinek adott helyet. Rendszeres trágyázással magas termésátlagokat ért el. Saját égetésű téglából pincét épített a homokon, amelyben egyszerre 500 hl-t is tudott tárolni. Faiskolával, méhészettel és üvegházi egzotikus növények termesztésével is foglalkozott. 1878-tól az ő javaslatára kezdték meghonosítani a hírös városban a Chasselas szőlőt. Számos kiállításon nyert díjat szőlőivel, gyümölcseivel, és sok ismert szaktekintély tanulmányozta ballószögi telepét. Az 1880-as években a kecskeméti Állandó Phylloxera Bizottságban is tevékenykedett, és a helyi felügyelőbizottság tagjaként részt vett Miklóstelep létrehozásában, fejlesztésében. Közreműködött a Gazdasági Egyesület újjászervezésében. Megfigyeléseiről 50 éven keresztül naplót vezetett. 1856-ban egy szőlőművelésről szóló dolgozatával díjat nyert a Heckenast kiadó pályázatán. Ezt követően a Falusi Gazda című lap állandó levelezője lett, majd a Kertész Gazda és a Kecskemét közölték írásait. A Der Gartenfreund című osztrák szaklap almanemesítésről szóló dolgozatát jelentette meg.

Felesége korai halála után egyedül nevelte négy fiát. Hárman közülük folytatták a gazdálkodást, László fia pedig fényképész műtermet nyitott Kecskeméten, a századfordulón a város és környéke közkedvelt fotósa volt. Az 1880-as évek végétől visszavonultan élt. 1897-ben a király Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Szívroham következtében halt meg utazás közben, a ceglédi vasútállomáson. Munkásságát a két világháború között kezdték újra felfedezni.
(Források: *Gesztelyi Nagy László: A homok hősei, Kecskemét, 1938 *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

100 éve, 1915. november 30-án Kecskeméten hunyt el id. Kecskeméti Lajos orvos. Kecskeméten született 1830. április 20-án. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a református kollégiumban végezte. A szabadságharc kitörésekor gerillacsapatba állt, később honvéd lett. Részt vett a temesvári és a lugosi ütközetben. Borosjenőnél fogságba esett, de egy aradi vendéglő udvarából megszökött. A gimnáziumot befejezve Pesten, majd Bécsben folytatta orvosi tanulmányait. Diplomáját 1856-ban szerezte. Egy ideig bécsi kórházakban dolgozott. 1857-ben hazajött, és orvosi gyakorlatot folytatott. 1867-ben városi halottkémnek választották. 1878-ban a város tisztiorvosa lett. Javaslatára Kecskemét elsőként szervezte meg az országban a „szegénybetegek” kötelező ingyenes gyógykezelését, az állandó, éjjeli-nappali orvosi szolgálatot, a „törvénytelen gyermekek" rendszeres segélyezését. 1908 márciusában ment nyugdíjba. A jogakadémián is tanított 1875-től 1910-ig a törvényszéki orvostan magántanáraként. 1876-ban az izraelita hitközség elnökévé választotta. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Lapok, 1915 *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1916 *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)