200 éve, 1815. március 18-án született Ballagi Mór teológus, tanár, nyelvész, szótáríró, az MTA tagja. Előbb izraelita iskolákban tanult, majd 1836-ban a pápai református kollégium növendéke lett. 1837-től a pesti egyetem mérnöki tanfolyamán matematikát hallgatott. 1839-ben Párizsban folytatott mérnöki tanulmányokat. Hazatérve a zsidók emancipációjáért kezdett dolgozni. Eötvös József felkérésére megírta a Zsidókról (Pest, 1840) című röpiratot. 1842-ben Tübingenbe ment, teológiát és bölcseletet tanult, bölcsészdoktori címet szerzett. Itt tért át a protestáns hitre. Hazatérve a szarvasi gimnáziumban kezdett tanítani. A szabadságharcban való részvétele miatt egy időre eltiltották az oktatástól. 1851-ben került a kecskeméti református teológiára, ahol 1855-ig a keleti nyelvek és a szentírás-magyarázat tanára volt. 1855 és 1877 között a budapesti református teológiai akadémián tanított. 1840-től levelező, 1858-tól rendes tagja volt az Akadémiának.

Ballagi Mór nyelvész, akadémikus portréja
(Pollák Zsigmond metszete
Klösz György fényképfelvétele alapján)

Több egyházi és világi közéleti funkciót töltött be, 1861-ben országgyűlési képviselő is volt. Nyelvészeti munkái mellett számos egyháztörténeti, teológiai témájú könyve jelent meg. Tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit.

75 éves Sinkó László Kossuth-díjas színész, a Nemzet Művésze. Budapesten született 1940. március 18-án. Óbudai vendéglátós családból származik. Bátyja, a nála tizenkét évvel idősebb Sinkovits Imre az ország egyik legnépszerűbb színésze volt. Sinkó László már tízéves korában gyakran ült a régi Nemzeti Színházban, amikor testvére játszott. Nem csoda, ha „megfertőződött", és ő is a színi pályát választotta. A két testvér nagyon eltérő úton járt, ahogy később Sinkó megfogalmazta: „Tűz és víz voltunk, mást gondoltunk a szakmáról, a világról.” Ám ez nem szült köztük ellentétet. 

Sinkó László

Érettségi után nyomban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amit eleinte „görcsösen” végzett, de a felsőbb évfolyamokon már statisztálhatott a Nemzetiben, és sokat tanult a legnagyobbak alakításaiból.

Diplomájának megszerzése után, 1962-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, ahol különböző műfajú darabokban, még operettben is játszhatott. Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója már két év után hívta, de ő jól érezte magát a civisvárosban, és csak két évvel később, 1966-ban költözött a fővárosba.

A Nemzetiben eleinte jobbnál jobb szerepekkel halmozták el, idővel azonban „kispados” lett, alig lépett színpadra. A 70-es években épp ezért sokat játszott a hírös városban, 1970 és 1980 között a Kecskeméti Katona József Színház vendégművésze volt. Számos darabban nyújtott emlékezetes alakítást. Egyik legnagyobb sikerét Móricz Zsigmond Úri muri című drámájában aratta. A Film Színház Muzsika hasábjain Mészöly Dezső így méltatta: „Nem színikritikát írok, hanem naplójegyzeteket. Itt hát be is fejezhetném jegyzetemet. De két férfiportrét hadd teszek el magamnak emlékbe - azzal, hogy ide iktatom őket írásomban. Szakhmáry Zoltán szenvedélyét bizonyára sokan fogják még ábrázolni kitűnően a magyar színpadokon, de szenvedését átéltebben, mint Sinkó László, kevesen. S micsoda remek kontraszt mellette Fekete Tibor Csörgheő Csulija!..."


1982-ben a magyar színházi életet felpezsdítő Katona József Színház alapító tagja volt, itt vált igazán színésszé, rangos nemzetközi fesztiválokon jutalmazott produkciók részesévé. A társulattal bejárták a világot, felléptek Bécsben, Londonban, Párizsban, Moszkvában, Barcelonában, Bogotában és Caracasban is. A Katonában rengeteg nagy szerepe volt, többek között Versinyin (Három nővér), Übü papa (Übü király) - ezek a műsorról levehetetlen darabok voltak, és ő beírta velük a nevét a magyar színháztörténetbe. Egy helyütt így emlékezett erre az időszakra: „Akkor és ott úgy álltak a csillagok, ahogy azóta sem. Szakmai életem legszebb tizenkét esztendejét töltöttem ott el, s túlzás nélkül mondhatom, a huszadik századi színjátszás legkiemelkedőbb időszakát éltük meg Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás és Székely Gábor rendezők keze között."

Székely Gábort követve 1994-ben több kollégával ő is az Új Színházhoz szerződött, ahol születtek remek előadások, de a teátrum nem volt hosszú életű. Megszűnése elkeseredéssel töltötte el, még a tanítást is abbahagyta a Színművészeti Főiskolán, és elment „szabadúszónak", sokat játszott vidéken. 2003 óta ismét a Nemzeti Színház tagja.

Erős karakterformáló képessége miatt gyakran játszott intrikus szerepeket. Emlékezetes alakításai: Trigorin (Csehov: Sirály), Valér (Moliére: A fösvény), Jázon (Grillparzer: Medea), Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri), dr. Schön (Wedekind: Lulu). Bár ízig-vérig színpadi színész, számos filmben és tévéjátékban szerepelt. Kellemes hangját, megnyerő egyéniségét kölcsönözte a hazánk tájait bemutató tévés produkciónak, a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatnak (1979), majd folytatásának, az ...és még egymillió lépésnek (1986), sőt, ő maga is túrázott a stábbal. Ismertebb filmjei és tévéjátékai: Fügefalevél, Princ, a katona, Dorottya, Vivát, Benyovszky, Gyertek el a névnapomra, Hajnali háztetők, Az új földesúr, Honfoglalás, A hídember, Csak szex és más semmi. Évekig szerepelt a kilencvenes évek kultikus magyar teleregényében, a Szomszédokban. Szinkronizálni is gyakran hívják: az ő hangján szólalt meg a Macskafogó című rajzfilmben a szuper egérügynök Grabowski, hangja szinte összefonódott Anthony Hopkins filmes jelenlétével (Túlélni Picassót, A vadon foglyai, Szenvedélyek viharában, Hannibal, A vörös sárkány).

Művészi hitvallását így foglalta össze: nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elsodorják a politikai események; végzi a dolgát. Művészi munkáját 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művészi, 1987-ben kiváló művészi címmel ismerték el, a Kossuth-díjat 1995-ben vehette át. 2014-ben A Magyar Érdemrend tiszti keresztje (polgári tagozat) és a Nemzet Művésze kitüntetésekkel ismerték el munkásságát.

(Források:  *Kecskeméti Katona József Színház  *MTVA  *Nemzeti Színház  *Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)