190 éve, 1825. január 21-én Újverbászon született Kármán József református lelkész. Egy XVIII. századi, a parlagi kisnemességből felemelkedő losonci értelmiségi család bácskai ágához tartozott. Címerpajzsuk alján, a kiemelkedő szürke sziklás halmon kék mezű kar könyököl írótollat tartva. A rokonságból két azonos nevű férfiú vált híressé: a nemességet szerző id. Kármán József, az egyházi író és református püspök, meg fia, az „ízletes irályú" ifj. Kármán József, az Uránia folyóirat elindítója, szerkesztője és szinte egyedüli munkatársa, a magyar szentimentális széppróza legjobb művelője.

Apja a XIX. század elején költözött a Délvidékre, ekkor vette át az újverbászi gyülekezet lelki gondozását. Kármán József alapos családi nevelésben részesült. Az algimnáziumot helyben és Halason fejezte be, filozófiát, jogot és teológiát pedig a kecskeméti kollégiumban tanult. 1846-tól a lovasberényi iskolában akadémiai rektorként működött, és az ottani nemzetőrök választott kapitányaként vonult hadba 1848-ban. 1849-ben Perczel Mór, majd Guyon Richard táborának élelmezési biztosa volt. Részt vett a kishegyesi és a szőregi csatában. A bukás után néhány hónapig apja mellett káplánkodott, majd tudásvágytól hajtva felment Pestre. Előbb ügyvédbojtár volt, azután segédbíróként az újvidéki járásbíróságra került. 1854-ben, apjának halála után, a verbásziak kérelmére és anyjának unszolására újra papi pályára lépett. Fél évszázadon át volt evangélikus lelkész Újverbászon, és amikor 1905-ben működésének évfordulóját ünnepelte, az írói és művészi érdemek jutalmazására alapított Koronás Arany Érdemrenddel tüntették ki. Kármán József egykönyves író volt, A babonáról című kötete 1877-ben jelent meg Zomborban. Egy tanító és egy földműves párbeszédét rögzítette le didaktikus hangon a helybeli hiedelmekről. A népélet kutatója azonban ma is haszonnal forgathatja. Bordás Győző a Fűzfasíp című regényében (Újvidék, 1992) egyik papszereplőjének a szájába ezeket a szavakat adta: "Nálam nem konfirmálhat úgy senki sem. hogy ne ismerné Kármán József urunk A babonákról című könyvét. Minthogy azt a mi emberünk írta, itteni szokásokról..."

Kármán József több egyházi és világi lapban is közreműködött A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban például az első boszniai protestáns egyházról irt, a Vasárnapi Újságban (1856) pedig szabályos helyszíni riportot közölt egy „két öles szélességű" csatorna építéséről, amely "arra való, hogy a veprováci, keresztúri határból a csatornába vezesse a talajvizet." Egyházi feladatainak is mindig lelkiismeretesen eleget tett. Ezenfelül szóban és írásban beszámolt híveinek nyugat-európai útjairól, könyveket kölcsönzött magánkönyvtárából, óvodát alapított, a verbászi gimnáziumban díjtalanul elvállalta a történelem tanítását. A művelődés apró lángjait gyújtogatta, a buzgó vidéki értelmiségi élő mintaképe volt.

(Források:  *Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)