100 éve, 1915. január 10-én Kecskeméten született Adonyi Borbála gyermekíró. Tanulmányait Budapesten kezdte, azután Kolozsvárt szerzett tanári képesítést. Volt munkásnő, óvónő. 1946-tól a nagyváradi Fáklya munkatársa lett; a Gyermek Fáklya, majd 1949 áprilisától a Pionír Fáklya című vasárnapi melléklet szerkesztője volt. 1952-től magyar szakos tanárnőként dolgozott. 1970-ben nyugalomba vonult. Nagyváradon jelent meg évjelzés nélkül több leporellója (Bambó-Jumbi-Bubi, Szorgos méhecskék, Lepkeországban, Háziállatok, Vadállatok) és egy könyvecskéje (Gyermekörömök).
(Forrás:  *Romániai Magyar Irodalmi Lexikon)

90 éves Udvaros Béla színházi rendező, az Evangélium Színház alapító igazgatója. 1925. január 10-én Budapesten született. 1951-ben végzett a főiskolán. Várkonyi Zoltán invitálására a Magyar Néphadsereg Színház ösztöndíjas rendezője lett. 1954-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött. Itt szerepelt neve először rendezőként a színlapon. Egy tájbemutatón 1954. április 2-án Balatonfüreden debütált Hans Sachs-Koppányi György Paradicsomjáró diák című darabjával.

1954-ben ismerkedett meg Dévay Camillával. A nagy tehetségű színésznőt 1947-ben koholt vádak alapján börtönbe zárták, majd internálták. Szabadulása utáni verdikt szerint örökre eltiltották a színpadtól. Leányuk, Udvaros Dorottya születése után összeházasodtak, melynek következményeként Udvaros Bélára is tiltás várt. Három éves szilencium következett életében. Ebben az időszakban a Népművelődési Intézet segítségével több vállalat (Orion, Magyar Acél Művek, MOM...) színjátszó csoportjait vezette. Leghosszabb ideig, húsz évig a MOM műkedvelőivel dolgozott. A csoport egyik emlékezetes bemutatója Illyés Gyula Malom a Séden című drámája volt. Az 1964. április 4-én megtartott bemutatón megjelent a szerző és felesége is.

1957-ben oldódott a tiltás, és a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződhetett. Tizenhat szezont töltött a hírös városban. A társulat meghatározó, sokat vállaló, kezdeményező vezető művészévé vált. Nemcsak a lokálpátriák állítják, hogy a nevével fémjelzett időszak a színház egyik legjobb korszaka volt. 1974-ben Radó Vilmos megvált a kecskeméti színház igazgatói székétől. Udvaros Béla ekkor korábbi munkatársa, Lovas Edit hívására Békéscsabára szerződött. Tizenegy szezont követően - már nyugdíjasként - hagyta el a Viharsarok fővárosát.

Nyugdíjba vonulása után öt évig nem rendezett, de előadóművészként folytatta országjárását, egyszemélyes színháza több mint ezerhatszáz előadást produkált. Még 1959-ben Kecskeméten, a Megyei Könyvtár felkérésére tartotta első, görög művekből összeállított előadóestjét, a nagy siker hatására azóta is fáradhatatlanul járja az országot. Fellépett számos európai és tengerentúli országban is. Többek között Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila és Márai Sándor műveiből válogat.

1990-ben, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület közgyűlésén javasolta, hogy a testület támogassa egy-egy színházi előadás létrehozását. Ifj. Bartók Béla és Szentágothai János, az egyesület vezetői üdvözölték az ötletet. Az első premieren Gotthold Ephraim Lessing A Bölcs Náthán című darabját adták elő. Az előadás szereplői Darvas Iván, Horváth Sándor, Rubold Ödön, Bitskey Tibor, Sunyovszky Szilvia, Venczel Vera, Fehér Anna. Safranek Károly, Pathó István, Szokolay Ottó és Pataki Jenő voltak. A társulat kezdetben Logos, 1992-től Evangélium Színház néven működött. Udvaros Béla tizennyolc éven át volt a társulat sok funkciós mentora. Évi egy-két rendezés mellett a működtetés feltételeinek biztosítását is magára vállalta. Búcsúzóul, 2009-ben Az ember tragédiáját rendezte. Több évtizedes szakmai munkájáért Udvaros Béla számos elismerést kapott, így például 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, míg 2005-ben Magyar Örökség-díjat vehetett át.

(Források:  *Magyar színházművészeti lexikon  *reformatus.hu  *T. Németh László: Bétölteni reménységgel a világot)