150 éve, 1865. február 13-án hunyt el Torkos István evangélikus lelkész. 1856 és 1863 között Kecskeméten szolgált lelkészként. Sokat tett az evangélikus templom felépítéséért. Annak érdekében, hogy megnyerje az építendő templom tervezőjének, 1861. február 23-án személyesen kereste föl korának kiemelkedő képességű mérnökét, Ybl Miklóst. A két nappal később megtartott presbiteri ülés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy Ybl a felkérést elfogadta. Torkos István arról számolt be ugyanis, hogy a kiváló mérnök megígérte: „a nézetünk szerinti alkalmas tervet a legrövidebb idő alatt elküldi”. Már ezen a megbeszélésen a helyi lelkész „tüzetes beszéddel” hívta fel a figyelmet az építkezés mielőbbi megkezdésére. Javaslatát, indokait egyhangú lelkesedéssel elfogadták.

A munkálatok a tervek elkészülte után kezdődtek meg. 1862. július 9-én délelőtt 9 órakor tartották meg az alapkő ünnepélyes letételét. Az ünnepségre a szószéket oda állították, ahol ma is áll, ahová Ybl Miklós tervezte. Az alkalom a dalárda énekével kezdődött, majd Torkos István mondott imát. Ezt követően Torkos Károly orosházi lelkész hirdette az igét, azután Juhász Ferenc esperes olvasta fel az alapba teendő okiratot, melyben többek között ez áll: „Jelen emléklap tudomására juttassa a késő utódoknak: hogy ezen épületet az Isten dicsőségére s Szent Nevének dicsőítésére és vallási szertartásaink gyakorlására emeltette a Magyarországban és Pest megyében kebelezett Kecskemét Városi Egyháznak Ágostai Evangelica vallású Közönsége, mely Hetven év előtt viszontagságos körülmények közt alakulván jelenben Hétszáz Keresztény Lelket számít kebelében. Ezen épület első téglája Isten segítségével letétetett Krisztus urunk születése után Ezernyolczszázhatvankettődik évi Május Hónap Hatodik Napján, Húsvét utáni Második Vasárnapra következett Kedden jelen Emléklap ünnepélyes szertartással befalaztatott ugyanazon évi Július hónap Kilenczedik Napján, Pünkösd utánni Negyvenedik Vasárnapra következő Szerdán. […] Az épület tervét készítette Ybl Miklós pesti építész, ezen terv szerint az Épületet készítik Halász István, Gaál József és Nemesik Pál Nagy kőrösi építőmesterek. Kelt Kecskemét, az emléklap letétele napján.”

A munkálatok bő egy évig tartottak. A templom ünnepélyes megnyitását 1963. november 1-jén tartották meg. Ezen az alkalmon azonban már nem volt jelen Torkos István, mert egy hónappal korábban, 1863. október 1-jével megvált itteni állomáshelyétől. Budapestre költözött, és hírlapíró lett. Számos cikket írt különböző újságokba és folyóiratokba. Munkatársa volt a Fővárosi Lapoknak és a Bolond Miskának. 1865. január 5-től haláláig ő szerkesztette a Füles Bagoly című humorisztikus hetilapot.

(Források:  *EMLÉKKÖNYV 1792-1992 – a kecskeméti evangélikus gyülekezet története  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

125 éve, 1890. február 13-án Kecskeméten született Braun Soma tanár, író, irodalomtörténész, szociológus, műfordító. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a göttingeni egyetemen végezte. Az egyetemen több nyelvvel, nyelvészettel is foglalkozott, illetve archeológiai tanulmányokat is folytatott. 1913-ban szerzett a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. Kiváló nyelvtudását később fordítóként kamatoztatta. 

Az első világháború alatt frontszolgálatot teljesített, az összeomlás után a ceglédi főgimnázium tanára lett. A Tanácsköztársaság idején a ceglédi munkástanács tagja volt, a bukás után öt év börtönbüntetésre ítélték, amiből három évet töltött le Szegeden. Szabadulása után műfordítással, társadalomtörténettel, filozófiatörténettel, összehasonlító mesekutatással foglalkozott. Szociáldemokrata elveket vallott, szoros kapcsolatban állt a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, értekezései, tanulmányai jelentek meg a Szocializmusban és a Népszavában. Fordította és ismertette többek között Apuleius, Theodor Dreiser, Marx, Erich Kástner, Bebel műveit. A párt legnépszerűbb oktatója volt, ő dolgozta ki az MSZDP oktatási programját. 1942-ben a Dob utcai munkásotthonban tartott előadásai miatt letartóztatták, munkaszolgálatos behívót kapott és 1942 áprilisában a 401-es büntetőszázadba került. 1943. szeptember 2-án - minden valószínűség szerint munkatáborban - hunyt el.

75 éves Kótai József Ferenczy Noémi-díjas ötvös- és éremművész. Sopronban született 1940. február 13-án. Felsőfokú tanulmányait 1958 és 1963 közt Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatta, mesterei Illés Gyula, Kopcsányi Ottó és Litkei József voltak. Az 1960-as években az iparművészeti boltok számára készített falidíszeket, dobozokat, gyertyatartókat. Dolgozott az Iparművészeti Vállalatnak is. Néhány restaurálási munka (Eszterházy-székek, Iparművészeti Múzeum, Budapest) elvégzése után, az 1970-es évektől éremkészítéssel foglalkozik. A viaszveszejtéses bronzöntés egyik mai mestere. A technika lényege, hogy a művész viaszból megformázza a figurát, agyaggal beborítja, az üreget kiönti, a viasz elfolyik, majd az agyagköpenyt leveri a tárgyról. Alkotásait elmélyültség, aprólékosság és groteszk szemlélet, humor jellemzi. Sokszor megmintázta az ötvösök védőszentjét, Szent Eligiust. „Úgy érzem, hogy mindig segített. Az élete is nagyon érdekes: a legendája szerint kovácslegény volt, aki egy megvadult lovat úgy patkolt meg, hogy leemelte az első lábát, megpatkolta és visszatette, és – mivel csodatévő ereje volt – a láb újra összeforrt. Belépett a szerzetbe, itt tanulta ki az ötvösmesterséget. A francia királyi kincseket és koronaészkereket, amelyek megsemmisültek, neki tulajdonítják. Dagobert frank királynak pedig minisztere lett. Létező történelmi személy, akit szentként az egész európai ötvösség magáévá tett.”


Kótai József a Soproni Éremművészeti Biennálén és a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepen több alkalommal is vett részt. 1977-ben a hírös városban elnyerte A népművészet szellemében című kiállítás díját. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, az ötvös szakon szaktörténetet tanít. Számos publikációja jelent meg szak- és közéleti lapokban. A Magyar Ötvös szerkesztőbizottságának tagja, 1992-től a Magyar Nemzet külső munkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti tagozatának tagja. Napjainkban Budapesten él. Művei megtalálhatók számos magyar múzeumban, Budapesten, Pécsett, Kecskeméten, Sopronban és Nyíregyházán.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kortárs magyar művészeti lexikon  *Magyar Művészeti Akadémia)