
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 24.

PARTNEREINK

Ma történt2015. április 28.

200 éve, 1815. április 28-án hunyt el Széky János Károly gimnáziumi tanár, katonai törzsorvos. 1783. szeptember 21-én született az Ugocsa megyei Nagyszőlősön. Szüleit korán elvesztette, és sok nélkülözés árán, szűkös rokoni támogatással végezte el – mindvégig jeles eredménnyel – iskoláit Máramarosszigeten és Nagykárolyban. A gimnáziumi tanulmányok befejeztével bölcsészetet hallgatott az egri püspöki líceumban, majd belépett a piarista rendbe. 1800–1801-ben Kecskeméten novícius és a III. grammatikai osztály tanára volt. 1802-től 1804-ig a szegedi, majd ezt követően a temesvári piarista gimnáziumban oktatta az ifjúságot. Közben a pesti egyetemen bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1806-ban, arra hivatkozva, hogy „mejje meggyengült”, valójában azonban végleges életpályáját előkészítve, kilépett a piarista rend kötelékéből és Bécsbe költözött, ahol beiratkozott az egyetem orvoskarára. Doktori diplomáját 1813 januárjában vette át. 1813 végén orosz szolgálatba lépett, és mint katonaorvos 2000 rubel évi fizetéssel 1814. március 26-én Bécsből Párizsba utazott. Még ugyanennek az évnek végén I. Ferenc hozzájárulásával évi 2000 rubel fizetéssel belépett az orosz hadseregbe mint törzsorvos. 1814-ben hagyta el az ország területét és Svájcon keresztül Párizsba sietett, amelyet ekkor, Napóleon bukása után, a szövetséges haderők tartottak megszállás alatt. Széky az orosz seregek hazavonulása után is Párizsban maradt, hogy irányítsa az ottani katonakórházban ápolt francia, orosz és más nemzetiségű katonabetegek gyógykezelését. Ebben a minőségben oly sikeresen működött, hogy a francia becsületrenddel tüntették ki és a francia orvostudományi társaság tagjává választotta. Szeptember 24-én mondott végleg búcsút a francia fővárosnak és Pétervárra utazott, hogy elfoglalja fontos beosztását az orosz hadiegészségügy szervezetében. Itt azonban súlyos betegség támadta meg; mint a korabeli újságcikk írta: „a’ rugó inaknak forró nyavalájába esett. Kigyógyult ő ugyan ebből annyira, mennyire, míg végtére az ő egyéb nyavalái – májban a’ Szorultság (Obstructiók) és tüdőben a’ Kelevények (Tuberculae) – hasznos életének örökre véget vetettek.” Alig 32 éves korában, 1815. április 28-án halt meg Szentpétervárott.
(Források: *Schultheisz Emil: Széky János Károly és a késői vitalizmus *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

50 éves dr. Csabai István fizikus, egyetemi tanár. Kecskeméten született 1965. április 28-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Katona József Gimnáziumban végezte, azután az ELTE fizikus szakán kapott diplomát, biofizika kiegészítéssel. Az egyetem után, az MTA TMB ösztöndíjasaként szerezte meg az egyetemi doktori, majd 1992-ben a PhD fokozatot summa cum laude minősítéssel. PhD dolgozatát Geszti Tamás vezetésével írta „Mesterséges neuronhálózatok modellezése és alkalmazása” témakörében. Ehhez kapcsolódva kezdett együttműködni Szalay Sándorral, a baltimore-i Johns Hopkins egyetemen, ahol galaxisok vöröseltolódásának becslésére alkalmazta a mesterséges neuronhálózatokat. Kiderült, hogy a mesterséges neuronhálózatoknál áttekinthetőbb, és stabilabb módszerek is kialakíthatóak, így alkották meg Andrew Connolly bevonásával az első ún. fotometrikus vöröseltolódás becslő módszert, mely azóta önálló témakörré nőtte ki magát, és a modern nagyskálás felméréseknél egyre fontosabb szerepet kap. A témán azóta is dolgozik diákjaival, együttműködésben a baltimore-i csoporttal. Az évek során összesen mintegy 3 évet dolgozott vendégkutatóként a Johns Hopkins Egyetemen, és részt vett a Sloan Digital Sky Survey archívumának tervezésében és megalkotásában.

A PhD megszerzése után az ELTE Atomfizikai Tanszéken, majd a Komplex Rendszerek Fizikája Tanszéken – mely azóta is munkahelye - lett adjunktus. 2003-ban, habilitációja után, docensi kinevezést kapott. 2000-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, 2006-ban pedig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Detre László-díját. 2008 óta az MTA doktora, 2009-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
(Forrás: *ELTE TTK Fizikai Intézet)

Kecskemét szerepe a magyar hadtörténelemben mindig kiemelten fontos volt. Repülőterét 1937-ben adták át, de 1944-ben lerombolták a nyári angolszász légitámadások során. A bázis újjáépítése 1948-ig tartott, majd a következő évtizedeket folyamatos átalakítások jellemezték. 1990-ben a honvédelmi miniszter parancsára a hadsereg ezredei történelmi hagyományokból eredő nevet vettek fel. Kecskeméten is az állománygyűlésre bízták a névválasztást. Hivatalos javaslatként több név is elhangzott. Szentgyörgyi Dezső repülőzászlós nevét Szabó Árpád hadnagy ajánlotta. Az ötletet a többség támogatta, az illetékesek is jónak találták. A nagynevű pilóta több egykori harcostársa és családja is jelen volt, amikor 25 éve, 1990. április 28-án az osztály felvette a Szentgyörgyi Dezső nevet. Egy évvel később az alakulatot ezreddé minősítették, a neve Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred lett. Az 1. repülőszázad felvette a háborús hagyományokkal rendelkező „Puma” nevet, a 2. század pedig szintén történelmi nevet, a „Dongó” elnevezést választotta.

A bázis jelvénye: a turul madár alatt a város címere látható

Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós, a Magyar Királyi Honvédség legeredményesebb vadászpilótája 1915. január 6-án született. Alig volt 18 éves, amikor önként jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe, és ezt követően kitűnő eredménnyel végezte el Székesfehérváron a kétéves repülőgép-vezetői iskolát. Első műszaki beosztásában parancsnokai hamar felfigyeltek rá, és intelligenciája, rátermettsége, valamint szilárd jelleme miatt alkalmasnak találták arra, hogy vadászrepülőgép-vezetőnek képezzék ki. Ezt az iskolát 1938-ban fejezte be kiváló minősítéssel.

A II. világháborúban kiképzett harci pilótaként vett részt a kárpátaljai hadműveletekben. Ekkor még az 1/2-es vadász században teljesített szolgálatot. 1942 májusában már a legendás szolnoki 1/1-es „Darázs" század tagjaként került a keleti frontra. „Héja" és „Messerschmitt-109"-es gépeken repült. Közel 18 hónapot töltött a hadműveleti területen, ahol a legeredményesebb vadászrepülővé nőtte ki magát, ugyanis 141 bevetésben vett részt, és 7 légi győzelmet aratott. 1944. május 1-én alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101 „PUMA” Vadászrepülő Osztálya, melyet a haza légterének védelmére szerveztek. Pályája a legendás „PUMÁK" között is sikeresen folytatódott, a 101/2. Retek században. Mire véget ért a háború, addigra Szentgyörgyi Dezső több mint 300 bevetéssel és 29 igazolt légi győzelemmel büszkélkedhetett.

Egy évvel később a MASZOVLET-nél alkalmazták utasszállító gépek pilótájaként. Itt 1950-ig repült Li-2-es típusú gépen. Az ötvenes évek politikai viharai őt sem kímélték. Hűtlenség vádjával letartóztatták, börtönbe zárták. 1956 augusztusában szabadult. Lelkierejének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően került vissza a MALÉV-hez. Az IL-14-es ésIL-18-as típusok repülőkapitányaként a legjobb pilóták közé tartozott. 1971. augusztus 28-án a koppenhágai Kastrup repülőtere előtt, leszállási manőver végrehajtása közben gépe a tengerbe csapódott, az akkor még ismeretlen meteorológiai jelenség, a „microburst”-nek köszönhetően. A legendás pilótának három hete lett volna a nyugdíjig.
(Források: *airshowinfo.hu *honvedelem.hu *MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis)