
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 24.

PARTNEREINK

Ma történt2015. április 25.

75 éve, 1940. április 25-én Kecskeméten hunyt el Szepesi Bódog gimnáziumi tanár, a Magyar Kálvária alapítója. 1883. május 26-án született Gnézdán, Szepes megyében. Szorgalmas, kevés igényű, derék családból származott, amelyben a munkaszeretet, a vallás és a haza megbecsülése magától értetődő dolgok voltak. Podolinban és Rózsahegyen tanult, majd 1899. augusztus 27-én Vácott lépett be a piarista rendbe. Szerény, szorgalmas, buzgó novícius volt, és VI. osztályos tanulmányait sikeresen végezte el a próbaév alatt. Egyénisége nem változott meg a Kecskeméten töltött két esztendőben sem, ahol 1902-ben érettségit tett. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta.

1906-tól kezdve két éven át Kecskeméten tanított. Egészségének azonban nem kedvezett az Alföld, ezért 1908-ban Pozsonyszentgyörgyre ment tanárnak. A felvidéki településen nemcsak az iskolában tanított odaadóan, lelkesen és eredménnyel, hanem vallásos érzésének engedve a diákok között megalapította a Mária Kongregációt és a templomban is gyakran mondott szentbeszédeket. Bejárt Pozsonyba, ahol főleg a vallásos élet irányítóival keresett érintkezést. Sokoldalú tevékenysége ekkor indult meg, és ez volt az oka, hogy aránylag egész fiatalon házfőnök- és igazgatóhelyettes lett, majd az 1917/18. tanévben valóságos házfőnök és igazgató Podolinban. Ezt követően nehéz évek vártak reá. A háborús hiányok egyre jobban éreztették hatásukat, a rendtagok elkívánkoztak a nemzetiségi vidéken levő intézetből, az anyagi segélyforrások lassacskán mind elapadtak. Ő teljes erővel küzdött a sok nehézség ellen. Személyesen járt élelmiszer után, felhasználta diákkori összeköttetéseit, és ami erejétől telt, mindent megtett az élet fenntartására. Amikor azonban 1919-ben átvették az uralmat a csehek, a tanárok valamennyien Magyarországra távoztak, és egyedül maradt az ősi rendházban.

Még évekig kitartott, de 1922-ben ő is végleg elhagyta a podolini rendházat. Vácra költözött, ahol a hazafias érzésű szepesiek szövetséget alkotva minden alkalmat megragadtak, hogy kifejezést adjanak magyar érzelmeiknek. Ennek a társaságnak Szepesi Bódog egyik legbuzgóbb tagjává vált. Közben a váci hadiárvaház igazgatói feladatait is fölvállalta, de a sok munka annyira megviselte, hogy az 1926/27. tanévre ideiglenesen nyugalomba kellett vonulnia. Kisebb házba kívánkozott, és így került az 1927/28. tanévben Mosonmagyaróvárra, ahol 1932-ig tanított. Az iskolában eredeti módszerrel nem annyira nyelvtani alapon, mint inkább élőszóval, gyakorlati módon tanított és sok közmondást sajátíttatott el a tanulókkal. A világiakkal való foglalkozása és érintkezése is újabb és újabb megbecsülést szerzett számára. A Revíziós liga választmányi tagja lett, majd megkapta a Társadalmi Egyesületek Szövetkezetének jubiláris érdemkeresztjét.

A három építményből (Országzászló, Magyar Kálvária, Szent István Emlékkápolna) álló Magyar Kálvária emlékmű rendszer a Trianon okozta magyar fájdalmat fejezi ki

1932-től Sátoraljaújhelyt működött, ahová rokonai közelsége miatt kívánkozott. Egyúttal itt létesítette életének főművét: a Magyar Kálváriát. Addig beszélt, buzdított, gyűjtött, míg összejött az a pénz, amelynek segítségével a Krisztus Urunk kínszenvedése útjához hasonlóan megalkotta a magyar nemzet kálváriáját is ugyanannyi állomással. Hazafias tevékenysége mellett itt is vezette az ifjúsági kongregációt és a Rózsafüzér Társaságot, gyóntatta a nővéreket, a Szepesi Szövetség elnökéül választotta, a tankerületi királyi főigazgatóság pedig tanulmányi szakfelügyelettel bízta meg. Ő minden tisztének teljes erővel iparkodott megfelelni; nemcsak pénzt, hanem fáradságot és életerőt áldozott sokoldalú tevékenysége közben.

Erői azonban megtörték. Súlyos betegen került kezdő tanárkodása helyére, Kecskemétre az 1939/40. tanév elején, de már alig tanított. Betegsége annyira elhatalmasodott, hogy kórházba kellett vonulnia, itt érte őt utol a halál 1940. április 25-én. Kecskeméten temették el.
(Források: *Magyar Katolikus Lexikon *192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapat)

60 éves Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő. Hajdúnánáson született 1955. április 25-én. Tanulmányait szülővárosában és Debrecenben végezte. Tanári pályáját a Kodály Iskolában kezdte, azóta folyamatosan ott tanít. Az első években tanári hangversenyek, kamarakoncertek rendszeres szereplője volt, néhány ízben szólóban is játszott. Az utóbbi időkben elsősorban az iskola hangszereseit és kórusait kíséri. Tanítványai megyei, regionális és országos versenyeken, fesztiválokon rendre jól szerepelnek, zongorajátékukat gyakran nívódíjjal, illetve kiemelt nívódíjjal jutalmazzák. A Kodály Iskolán kívül óraadóként immár 22 éve Izsákon, a Táncsics Mihály Alapfokú Művészeti Iskolában is tanít. Munkáját 1987-ben Miniszteri Dicsérettel ismerték el, 2014-ben „Izsákért” emlékplakettet vehetett át. (tovább olvasom: »»)

Bács-Kiskun megyei évfordulók
- 75 éve hunyt el Chinorányi Ede ciszteri gimnáziumi tanár »»

Magyarországi évfordulók
- 300 éve született Szathmári Paksi Mihály református kollégiumi tanár »»
- 200 éve született Markusovszky Lajos orvos, egészségügyi szervező »»
- 150 éve hunyt el Kmety György honvédtábornok »»
- 150 éve született Zöld Márton honvédtábornok »»
- 100 éve hunyt el Müller Frigyes királyi tanácsos, evangélikus püspök »»
- 100 éve született Szabó Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész »»
- 50 éve hunyt el Dicenty Dezső szőlész, agrogeológus »»

Nemzetközi évfordulók
- 325 éve hunyt el David Teniers flamand festő »»
- 175 éve hunyt el Siméon Denis Poisson francia matematikus, geometer, fizikus »»
- 75 éves Al Pacino Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész »»
- 75 éves Philippe Taquet francia paleontológus »»
- 50 éve hunyt el Roberto Battaglia olimpiai és világbajnok olasz párbajtőrvívó »»