
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 24.

PARTNEREINK

Ma történt2015. április 23.

165 éve, 1850. április 23-án hunyt el Schembera József piarista tanár. 1788. június 17-én, Hermanecen született. 1811-ben lépett be a piarista rendbe, 1817-ben szentelték pappá. Előbb a nyitrai gimnáziumban tanított, majd 1842-től három éven át a kecskeméti kegyesrendiek főgimnáziumának igazgatója volt. Mint cenzor megakadályozta Petőfi, Jókai és Ács Károly közös antológiájának megjelenését. Jókai Mór az esetről később így írt: “leírtuk Petőfi betiltott költeményeit sok példányban, úgy osztattak ki azok a közönség között.” Szilády Károly nyomdász csak egyetlen vers kinyomtatásának tervére emlékezett vissza: „…ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes Disznótorban címmel és „Petőfi S.” aláírással (…) Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanító szerzetnek főnöke: Schembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki (…) amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek vagyunk? stb. Ezt nem engedhetem meg!« […] Délután ismét hozzám jövén Petőfi, megmondám neki okát, miért nem nyomathatom ki versét, mire ő keserű mosollyal távozott el.”

(Források: *Fekete Sándor: Petőfi Sándor életrajza *Katona József Megyei Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Orosz László: Petőfi 1-4.)

105 éve, 1910. április 23-án született Perényi László színész. 1930-ban szerezte diplomáját a Színiakadémián. A Nemzeti Színház szerződtette. Hamarosan népszerű színész lett, sok főszerepet osztott rá Németh Antal a Nemzeti Színház nagy, reformer igazgatója. 1935-től 1941-ig a Vígszínházban, 1941-től 1944-ig az Új Magyar Színházban szerepelt, de fellépett a Márkus Parkszínpadon és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Az 1930–1940-es évek magyar filmjeinek egyik sztárja volt. Bakó Márta érdekes magánéleti „csemegét" írt egyik könyvében Perényiről, aki nagyon jóképű fiatal színész volt, és Szörényi Évába volt halálosan szerelmes. Feleségül is akarta venni, de Szörényi nagymama, aki Szörényi Évát nevelte és fiatal színésznő korában menedzselte is, nem egyezett bele a házasságba. A bölcs idős hölgy tudta, hogy két színész házassága lehet jó, de lehet rossz is.

1945 után vidéken, 1951–1953 között Szolnokon, majd az Országos Filharmónia rendezvényein, 1956–1958 között a Madách Színházban játszott. 1960-tól 1963-ig a békéscsabai, 1963-tól 1973-ig a kecskeméti színház tagja volt. A Nemzeti Színházban jobbára jellemszerepeket, a Vígszínházban fiatal szerelmeseket alakított, de bemutatkozott drámai hősként is. Tiszta beszédét, kivételes megjelenését megőrizve pályája végén operettek és drámai művek vezető szerepeiben bizonyította jellemformáló erejét, mesterségbeli tudását.
(Források: *Magyar Színházi Portál *Magyar Színházművészeti Lexikon)

80 éve, 1935. április 23-án hunyt el Pesti Ihász Lajos színész, színigazgató. Színi pályáját 1869-ben a budai Népszínházban kezdte, majd a Várszínházban, a Budai Színkörben és több vidéki városban szerepelt. 1883-tól 1906-ig mint színigazgató az egész országot bejárta. Társulata 1886-1894 között szerepelt Kecskeméten. Igazgatása alatt fellépett társulatánál Prielle Kornélia és Blaha Lujza is. Színtársulatának állandó tagjai között a hírös városban született művészek is szerepeltek, kecskeméti szerzők darabjait is játszották.

A kecskeméti színház és színészet múltja című művében Liszkai Béla így írt róla: „1886/7-ben jött először Kecskemétre Pesti Ihász Lajos, aki eddig utol nem ért kedveltségnek örvendett, amennyiben hét évadban egyre növekvő sikerrel működött. Idő telt bele, míg meg tudta a közönség közönyét törni. Rendet tartott a színházban, előadásait minden körülmény között lejátszotta, s színészei, bár közepes erők, a magánéletben is ügyeltek a tisztességre. Az első évben Szabadhegyi Aladár, 1889/90 — 1891/2-ig Dobó Sándor volt igazgató társa, 1892/3 — 1894/5-ig maga Pesti Ihász Lajos igazgatott. ... Az 1893/4-iki társulat volt még a legerősebb. Az előadások színvonala is emelkedett. Az igazgató mindent megtett a közönségnek, mely folytonos érdeklődéssel viseltetett a színház iránt. 1892-ben a Katona József születésének száz éves fordulóján rendezett ünnepségekben a színház is résztvett a Bánk-bán díszelőadásával. Január 28-án Az ember tragédiáját adták új díszletekkel és jelmezekkel és nyolc ismétlést ért meg telt házak előtt. Az 1893/4-iki évad legjelentősebb eseményei voltak: a január havában rendezett Jókai-ciklus, Veress Sándor operaénekes és Fái Szeréna vendégjátékai, Váradi Antal „Rafael"-jének zajos sikerű bemutatója a szerző jelenléte mellett. Legmozgalmasabb volt az utolsó szezon, mely a bucsuzó igazgató 25 évi szinészkedése, 12 évi igazgatása és 7 évi itteni szereplése jubileumával végződött."
(Források: *Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig *Liszkai Béla: A kecskeméti színház és színészet múltja)