100 éve, 1915. április 22-én született Radnóczi Ferenc kertészmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1939-ben fejezte be felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben. Előbb szőlészeti és borászati felügyelőként dolgozott, azután több iskolában tanított (Balatonarács, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal), majd a kecskeméti és a nyíregyházi kertészeti technikum igazgatója volt. 1959-től haláláig a Debreceni Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszékén volt egyetemi tanár. A tanszék kialakításán túl maradandót alkotott a tudományos munka feltételeit biztosító gyümölcs- és szőlőültetvények létesítésével. Vezetésével a pallagi kísérleti telepen munkatársai több államilag elismert Canna-, illetve zöldségfajtát nemesítettek ki. Nemesítési eredménye az Ilonka elnevezésű körtefajta. A Magyar Agrártudományi Egyesület Hajdú Bihar Megyei szervezete kertészeti szakosztályának, valamint a Debreceni Akadémia Bizottság kertészeti munkabizottságának elnöke volt. Debrecenben hunyt el 1979. december 18-án. Hajdúhadházon kertbarátkör őrzi és ápolja emlékét.

(Források:  *Kertgazdaság, 1980  *Magyar Életrajzi Lexikon)

85 éve, 1930. április 22-én született Gyurkó László író, színigazgató. Édesanyját fél-, apját tizenhat évesen vesztette el, gimnáziumi tanulmányait nem tudta befejezni. Segédmunkásként, adminisztrátorként dolgozott, majd sorkatonaként szolgált az 50-es években. Az 1956-os forradalomban való tevékenysége miatt izgatásért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték.

Gyurkó László
(Fotó: Rédei Ferenc)

1957-től publikált rendszeresen, ekkortól jelentek meg kritikái, cikkei, kisregényei. 1964-ben a Kortárs című folyóirat rovatvezetője lett, majd ugyanettől az évtől kezdve közel 30 éven keresztül a Valóság című folyóiratnak dolgozott. 1981 és 1986 között a Népművelési Intézet főmunkatársa, 1986 és 1989 között az Új Tükör című hetilap főszerkesztő-helyettese, 1989−1990-ben, nyugdíjazásáig a Népszabadság főmunkatársa volt.

Az 1960-as évektől intenzív kapcsolatok fűzték a színházhoz. Színpadi alkotásait Európában mintegy félszáz teátrum mutatta be és több rádió és a Magyar Televízió is sugározta. Vonzotta a modern színház, e vonzalma aktív színházépítésben, műhelyszervezésben és -irányításban teljesedett ki. Alapítója és vezetője volt a Huszonötödik Színháznak, majd a Népszínháznak. 1983−1984-ben − Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával együtt − a kecskeméti Katona József Színházat irányította, 1985-ben a társulat művészeti vezetője volt. 1968-ban József Attila-díjat, 1990-ben Kossuth-díjat kapott.

1971 és 1985 között országgyűlési képviselő, a Kulturális Bizottság tagja volt. 1990-ben visszavonult a közélettől, vidékre költözött. Művei sora viszont folytatódott, történelmi esszémonográfiát, továbbá fanyaran szatírikus regényeket, krimiket és színpadi játékokat írt. „Író vagyok, nem történész vagy filozófus: a tudósnak tárgya a történelem, nekem segítség életem megoldására” − vallotta.

Élete utolsó éveiben számos íráson dolgozott, regénytorzók, publicisztikák, vitaírások egyaránt kikerültek a keze alól. Általa kiadásra nem érettnek tartott kéziratok is fennmaradtak hagyatékában. A Kossuth-díjas írók című rangos könyvsorozat 2006-ban válogatást adott közre írásaiból. 2007. augusztus 25-én hunyt el.

(Források:  *Agárdi Péter: Gyurkó László életrajza  *Digitális Irodalmi Akadémia)