85 éve, 1930. április 21-én született dr. Tóth Károly erdőmérnök, a Kiskunsági Nemzeti Park alapító igazgatója. Középiskolai tanulmányainak befejezése után 1949-ben felvételt nyert az Agrártudományi Egyetemre, ahol azonban nem sok időt töltött, mert hamarosan állami ösztöndíjjal kikerült Romániába. A Bukarestben szerzett erdőmérnöki diplomával a zsebében 1954-ben visszatért szülőföldjére, ahol rövid ideig a Nagykunsági Állami Erdőgazdaságnál dolgozott. Innen helyezték át Kecskemétre, ahol haláláig élt. Néhány évig erdőfelügyelő, majd 1974-ig az Erdőfelügyelőség vezetője volt. Nagy része volt abban, hogy az ország egyik legfátlanabb megyéje, Bács-Kiskun megye erdősültsége 10%-ról napjainkra 18%-ra emelkedett, és ezzel elérte az országos átlagot. Része volt az erdőtelepítésre alkalmas területek feltárásában, betelepítésében, majd az erdők ápolásában és gondozásában. Vezetése alatt a Kecskeméti Erdőfelügyelőség az ország egyik legjobb felügyelősége lett, példaértékű munkát végzett.

1974-ben az Országos Természet-védelmi Hivatal megbízta a Kiskunsági Nemzeti Park megalakításának előkészítésével. E munkakörben páratlanul eredményesen tevékenykedett, a Nemzeti Park 1975. január 1-én megalakult. Ez főként annak volt köszönhető, hogy Tóth Károly a megyei vezetőkkel, valamint a természetvédelemben érintett állami gazdaságokkal, állami erdőgazdaságokkal, de főképpen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetőivel kiváló kapcsolatot épített ki, meggyőzte őket a természetvédelem fontosságáról. Ez különösen akkor értékelhető, ha figyelembe vesszük, hogy az ország első Nemzeti Parkja a Hortobágyon hatéves, a tizedik, az őrségben pedig huszonegy éves előkészítés után tudott csak megalakulni. A Nemzeti Park megalakításától 1991-ben történt nyugalomba vonulásáig vagyis 17 év alatt a Nemzeti Parkot nemzetközi hírűvé tette. Elképzelései szerint Kecskemét leghatékonyabb természetvédelmet oktató, ismeretterjesztő, továbbképző és nevelő intézményévé vált. Emberséges, ugyanakkor szigorú és következetes vezetési módszerének köszönhetően a Nemzeti Park személyi állománya rövid idő alatt egy nagyon hatékony, fiatal emberekből álló közösséggé formálódott. Nyelvtudásának és tájékozottságának köszönhetően 1990-ben az Európai Nemzeti Parkok és Parkerdők Szövetsége itt tartotta meg nagy sikerrel éves közgyűlését. A Nemzeti Park tevékenysége eredményeként a térség a hazai és nemzetközi idegenforgalom egyik jelentős központjává fejlődött. Időközben a kezdetben 30 ezer hektáros Nemzeti Park területe közel 50 ezer hektárra növekedett. Szakmai tevékenységét főképpen a nemzetközi kapcsolatokban és az idegenforgalomban nyugdíjba vonulása után is folytatta, alakja a Nemzeti Parkban nélkülözhetetlenné vált, haláláig vezette a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány kuratóriumát. 1979-ben könyve jelent meg "Nemzeti park a Kiskunságban" címmel. Az MTA Természetvédelmi Bizottságának tagjává választották. Szakmai tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el: Jávorka Sándor-díj, Chernel István-díj, Pro Natura Díj. 2004 áprilisában, Kecskeméten hunyt el.